Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD EGÉSZSÉGÜGYÉNEK TÖRTÉNETE

ágyas kórházzá fejlődött. Minthogy azonban a modern gyógyászat követelményeinek már ez nem felelt meg, felmerült egy új, teljesen modern kórház építésének gondolata, amely Szévald Oszkár alispán és Treer István Dr. igazgató főorvos buzgólkodása folytán meg is valósulhatott. A tető alá juttatott főépület keresztjének Kiss Lajos, szekszárdi apátplébános által a mai napon történt megáldása és elhelyezése alkalmából a jelen emlékokmányt kiadjuk. Szolgáljon az épület Isten nagyobb dicsőségére, édes Hazánknak a szenvedő emberiségnek javára. Szekszárd, 1928. július 14. napján A kórház igazgató főorvosának megbízásából: Gábor Pál kórházi lelkész A jelen emlékokmányban foglalt adatok valódiságát igazolom: Dr. Treer István a Tolna vármegyei Ferencz-közkórház igazgató főorvosa"

40 A nagy világgazdasági válság sajnos kórházunk vonatkozásában is éreztette hatását.

41 Az államháztartás erőteljes takarékosságra kényszerült és csökkentette a kórházak részére tervezett összegeket is. A Népjóléti- és Munkaügyi Minisztérium a vagyontalan, fertőző, a nemibetegek és trachomások kórházi kezelésére addig évi 1 000 000 P-t utalványozott. Ezt az összeget 1932-től 20%-kai évi 840 000 P-re redukálta. Ehhez hozzájárult még az Országos Társadalombiztosító Intézetek azon rendelkezése, hogy a biztosítottaknak és hozzátartozóiknak kórházi költségeit a fenti időtől kezdve csak 28 napra vállalta, az azontúli időre csak a táppénz erejéig fedezte azt. Ezek után a legszigorúbb takarékossági intézkedések mellett a betegágyak számát 750-ről 670-re kellett csökkenteni és az ápoló- és segédszemélyzet közül pedig 18-at el kellett bocsátani. ígéretet kapott viszont a kórház vezetősége arra, hogy a szomszédos törvényhatóságok az ápolási költségekhez hozzá fognak járulni, annál is inkább, mert a kórházunkban ápoltaknak csak 22%-a volt megyebeli, a többi pedig idegen törvényhatósági, mégpedig 16%-a budapesti, 20%-a pestmegyei, a többi megoszlott Fejér, Szolnok és Baranya megyeiek között. A kórház keretén belül működő bábaképző ellátmányát a Kultuszminisztérium - a takarékossági intézkedések keretében - szintén redukálta, mintegy 75%-kai. így ez az ellátmány havonta csupán 1000 P-t tett ki. Ezt követően pedig 1932. július l-jén ezt az intézményt - Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának minden igyekezete ellenére meg is szüntette. Ezután a Belügyminisztérium engedélyének megérkezése után, eggyel bővült a kórház osztályainak száma. Ugyanis ilyen előzmények után létesült 67 felnőtt és 30 csecsemőággyal a kórház szülészeti és nőgyógyászati osztálya, amelynek élére a főispán 1933. január l-jével a pécsi intézet magántanárát, Dr. Tóth Sándort nevezte ki.

43 Ezen események mellett gyarapodott is a kórház. A déli határa mentén az intézet megvette a házakat és itt egy modern kórbonctani pavilont kívánt felépíttetni. Addig is azonban ideiglenesen itt helyezték el a ravatalozó és kórbonctani helyiségeket, mert „...a régi helyiségekben részben nem voltak megfelelően elhelyezhetők az elhunytak, másrészt a temetési szertartásokat is igen sokszor megzavarták az elmebetegek izgatott s fékezhetetlen zajongásai" .

H Ugyancsak 1935-ben állították üzembe a víztisztító és vízlágyító berendezést, mert a szekszárdi víznek a vezetékrendszerre ismerten kifejtett károsító hatása miatt a vízellátás területén gyakoriak voltak az ellátási zavarok. A kórház beteglétszáma ez idő tájt, a zárt elmegyógyászati osztályt is beleértve 500 körül mozgott. Havonta 8-900 új beteget vettek fel, illetve bocsátottak el. Az intézetet távoli megyékből is felkeresték. A családi elmebeteg telepeken átlagosan ugyancsak 500 ápolt nyert elhelyezést.

39