Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD EGÉSZSÉGÜGYÉNEK TÖRTÉNETE

felemelve a napi ápolási díjakat is. Ezenkívül a megye jómódú lakosai részéről is nemes adományokhoz jutott az intézet. így tehát a kórház, az állami támogatását és a megye áldozatkészségét élvezve, kifizette adósságait, sőt az újabb korszerűsítésre is jutott tőkéje. Dr. Tanárky Árpád igazgató főorvos javaslatára, 1925-ben létesítették az intézet modern készülékekkel ellátott laboratórium és rtg. osztályát 2 kórteremmel, amelynek vezetőjéül a főispán dr. Kovács V Károlyt, a debreceni egyetem kórbonctani intézetének tanársegédjét nevezte ki, aki ellátta a fenti munkája mellett természetesen a kórbonctani teendőket is. Ekkor került sor egy új közösosztályú gyermekkórterem kialakítására és ekkor építették a belgyógyászati osztályon a szemészeti műtőt is. Talán ezen korszerűsítéseknél is fontosabb volt azonban a kórház felszerelésének felújítása. Az ismertetett előzményekre való tekintettel, ezeknek a folyamatos pótlására nem volt lehetőség. Nemcsak a hiányos orvosi műszerek beszerzésére volt okvetlenül szükség, hanem a betegek elhasználódott ágyneműjének és ruházatának pótlását sem lehetett tovább halasztani. Ezeknek megszerzésére dr. Éri Márton alispán 3%-os pótadó megszavazását kérte a vármegyétől és ezt megkapva, az így befolyt összegből sikerült beszerezni az intézet hiányzó felszerelését. A következő esztendő is jelentős változásokat hozott a kórház életében. Ugyanis 1926-ban határozták el a kórtermek higiénikus átalakítását; az elkorhadt padlókat hézagmentes asbestites burkolatra cserélték ki és a kórtermek falait olajfesték-lábazattal látták el. Az orvosok továbbképzési lehetőségeit szem előtt tartva, a könyvtár számára több hazai és külföldi szakfolyóiratot rendeltek. Végül is dr. Éri Márton, az igazgató főorvossal együtt egy 50 millió koronás, nagyobb kölcsönt kért a kórház számára a Népjóléti- és Munkaügyi Minisztériumtól. Ebből kívánta fedezni a kórházi bizottság az intézet vízvezetékének korszerűsítését, új fertőző pavilon építését és az elmebeteg osztály emeletére építendő, új tüdőbeteg-osztály felállítását. Ezen ápolási díjak terhére tervezett kölcsön folyósítását a minisztérium azonban nem engedélyezte, csak ígéretet tett annak későbbi folyósítására.

22 VÁLTOZÁSOK A KÓRHÁZ VEZETÉSÉBEN 1921-ben elhunyt dr. Herczeg Gyula belgyógyász főorvos, aki 29 éves szekszárdi munkálkodása alatt mindig önzetlenül és nagy szorgalommal munkálkodott a kórház fejlődése érdekében. A megüresedett osztályvezetői állásra Tolna vármegye főispánja dr. Treer István (1892-1974) kórházi alorvost nevezte ki. Ő középiskoláit, nagybátyja Wosinsky Mór irányítása mellett Szekszárdon végezte és 1915-ben kapott orvosi diplomát a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Munkásságának kiemelkedő fejezete a szekszárdi kórházhoz kapcsolódott. 1926-ban dr. Tanárky Árpád egészségügyi főtanácsos, kórházigazgató főorvos itteni 35 évi küzdelmes, fárasztó és eredményekben dús munkássága után nyugállományba vonult. Forster Zoltán alispán a következőképpen emlékezett meg róla megyei működésének 25. évfordulója alkalmából: „Kötelességemnek tartom, hogy elismeréssel emlékezzem meg arról a zajtalan, de annál eredményesebb munkásságról, melyet az időközben vármegyeivé lett közkórház kebelében és vezetésében Dr. Tanárky Árpád igazgató-főorvos immár egy negyed század óta kifejt. Az ő szervező és vezető képességét fényesen igazolja a Ferenc-közkórház napról-napra emelkedő fejlett színvonala, orvosi kiváló jelességét pedig bizonyítják a betegek ezrei, kik gyógyulásukat az ő tudásának és messze földön elismert operatőri biztos és ügyes kezének köszönhetik. Amidőn az ő érdemeit és munkásságát igazgató-főorvosi működésének 25. évfordulója alkalmából elismerőleg kiemelem, egyúttal azon reményemet fejezem ki, hogy az ő szakavatott vezetése alatt e kiváló humanitárius intézetünk a rendezettség és fejlődés még magasabb fokára fog emelkedni".

23