Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD EGÉSZSÉGÜGYÉNEK TÖRTÉNETE

Dr. Gutái Miklós Szekszárd egészségügyének története 1918-1944. között Az egészségügy alakulása 1918 előtt Tolna megye egészségügyének fejlődése együtt alakult a megyeszékhellyé vált Szekszárd (1780) kialakulásával és fejlődésével.

1 Erre a folyamatra mindenekelőtt az jellemző, hogy igen nagy befolyással hatott rá a Szekszárdon 1801-ben alapított kórház, amely nemcsak a városnak, hanem a régi vármegye egészségügyének is központját képezte.

2 Tolna megye szervezett egészségügye a XVIII. század második felében alakult ki. 1769. évi március 26-án tartott megyei közgyűlésen - Hadik András budai kormányzó ajánlása alapján - Dr. Keller Jakab Udalrik, svájci származású orvost bízták meg a megyei tisztifőorvosi teendők ellátásával, ő volt tehát megyénk első tisztifőorvosa, physicusa.

3 Munkáját tiszteletreméltó buzgósággal végezte és több célszerű rendelkezése közül különösen figyelemreméltó az, hogy elsőként ő szervezte meg a megyében a chirurgusoknak járásonként történő alkalmazását. Kötelezte őket, hogy negyedévenként járásaikat bejárva, azoknak egészségügyi helyzetéről néki jelentést tegyenek. Ezenkívül - tetemes vagyonából -10 000 Ft-ot hagyományozott 1782-ben egy, a megyében felépítendő kórház céljára.

4 A múlt század fordulója táján, Szekszárd város gyors fejlődése és lakosságának folytonos növekedése szükségessé tette egy állandó kórháznak a létesítését. Erre azonban csak akkor kerülhetett sor, amikor sikerült megteremteni a kórház felépítésének anyagi előfeltételeit. A szekszárdi kórház építését lehetővé tevő pénzösszeg, kisebb részt a megye saját erejéből, nagyobbrészt Trnka Vencel orvosprofesszor adományából és Ferenc császár utasítására, a szekszárdi uradalom által fizetett összegből adódott. Ebből a tőkéből, az 1801. évben felépült 12 'ágyas intézmény vetette meg tehát Szekszárdon egy állandó kórház alapját és ez a kóroda - azóta is folyamatosan működve - tekinthető a mai, Balassa Jánosról elnevezett kórház elődjének.

5 A kórház további sorsára, jellegére döntően hatott ki Tolna vármegye 1806. évi december 10-én tartott közgyűlésének az a határozata, mely szerint a szekszárdi kórházba nemcsak a szekszárdi, hanem valamennyi megyebéli beteget fel kell venni, ha ők kórházi ápolásra szorulnak.

6 E határozat következtében a szekszárdi kórház már ekkor vármegyei kórházzá alakult át - fenntartásáról és fejlesztéséről ettől kezdve már magának a vármegyének kellett gondoskodni. Tehát az üyen előzmények és körülmények között létrehozott kórház jelentősen befolyásolta nemcsak Szekszárdnak, hanem egész Tolna megyének is az egészségügyét. Ezt követő fejlődési folyamatot olyan nevek fémjelzik, mint dr. Babits Mihály tisztifőorvos (1768-1830), a költő dédapja, aki a megalakuló Ferencz-közkórház stabilizálásában, majd bővítésében és sok más közegészségügyi hiányosság felszámolásában korát messze megelőzve ért el kiemelkedő eredményt.

7 Dr. Havas Ignác tisztifőorvos (1803-1887), a pesti egyetem orvosi fakultásának későbbi dékánja.

8 Dr. Tormai (Krenmüller) Károly 1804-1871), aki korának nagyszerűen képzett orvosa, a kórház és a megye főorvos igazgatója volt. Szekszárdi munkálkodását a kórház további bővülése, a megye közegészségügyének további fejlődése és kettő, itt kiadott szakkönyve jelzi.

10 Dr. Gájásy Lajos (1863-1882), „a kórháznak már intézeti rendes orvosa", akinek a nevéhez fűződik a kórház tartós anyagi stabilizálása és gyors, nagyarányú fejlődése. Feljegyzések szerint az egyik betegtől kapott fertőzésben halt meg, így első volt a kórház fejlesztőinek sorában, aki hivatása áldozata lett.

u