Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)
AZ OKTATÁSÜGY TÖRTÉNETE SZEKSZÁRDON - Középfokú iskolák
játszva. Többek között a vöröskereszt, a szociális misszió, a nőegylet, az iskolaszék munkájában vettek részt. Valamennyien tagjai voltak az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesületnek. 147 A polgári fiúiskolában különböző tanórán kívüli foglalkozásokat is tartottak. Működött itt a Garay János Önképzőkör, az Ifjúsági Sportkör, az Ifjúsági Segítő Egyesület, valamint az iskola első igazgatójáról elnevezett Krammer János Cserkészcsapat. 148 A POLGÁRI LEÁNYISKOLA A polgári leányiskola egy bérházban kétosztályos felső népiskolaként kezdte meg működését, 1876. október 2-án. 1878-ban költöztek önálló, új iskolaépületbe, amely később a polgári fiúiskola lett. A két polgári iskola közös igazgatás alatt állott. 1880-tól azonban a polgári leányiskola különvált, önálló lett, saját igazgatónővel az élén. A felső népiskola 1891-ben alakult át polgári leányiskolává. Az első évben három osztállyal kezdett működni, a következő évtől azonban már négy osztály volt. Az iskola első igazgatója Kovácsné Nagy Lujza. Az iskola az 1911-12-es tanévben költözött az új, egyemeletes iskolaépületbe, mely az Albanich-ház helyén épült, a Hármas-híd mellett. 1914-ben a tantestület az iskola helyiségeit felajánlotta a Vöröskereszt szekszárdi fiókjának, melyben egy 120 ágyas kórházat rendeztek be. Az iskola visszaköltözött a polgári fiúiskola épületébe. A következő két tanévet viszont a gimnázium második emeletén töltötték el. 1918-ban költöztek vissza iskolájukba, de a forradalmak alatt felszerelésük teljesen elpusztult. 1918-ban alig egy hónapi tanítás után, a nagy spanyolnátha járvány miatt az előadásokat be kellett szüntetni s mire a járvány megszűnt az iskola épületét elfoglalta a katonaság. Közben még egyszer, igaz csak rövid időre, az iskola épületét ismét átadták rendeltetésének, hogy rendbehozatala után újból a katonaság foglalja le, egészen 1920 nyaráig. Ezután sem állt az iskolaépület teljes egészében a tanítás szolgálatában, mert menekült családokat helyeztek el egyes helyiségeiben, továbbá itt működött a tanfelügyelőség, a női kereskedelmi tanfolyam és egy magániskola, sőt az Áruforgalmi Rt. irodáját is idehelyezték. A menekült családok egy része 1924 októberéig lakott az épületben, a tanfelügyelőség pedig csak 1928. november 3-án költözött el innen. 1924 őszén búcsúztatta a tantestület és a diákság az igazgatónőt, Kovácsné Nagy Lujzát, ki 40 éves tanítói munka után vonult nyugdíjba, az iskola igazgatásával Theiszen Jánost bízták meg, aki korszakunk végéig az iskola vezetője maradt, ő Paksról került a szekszárdi polgári leányiskola élére. Az iskola egyik fő célja - az igazgató megfogalmazása szerint - mindenkor „a leányszívek nemesítése, leiküknek minden szép és jó iránti fogékonnyá tétele volt. E célt soha nem tévesztette szem elől. Minden alkalmat megragadott, hogy a növendékek kedélyvilágát nemesítse, fejlessze. így ápolta az iskola a növendékek szívében a vallásosságot, az igaz hazaszeretetet, a szülők iránti szeretet az egymás iránti gyöngédséget. E cél elérése érdekében az iskola minden évben ünnepélyeket rendezett. A hazafias ünnepeken kívül az irodalom kiváló jeleseinek a növendékekkel való megismertetésére, vagy azok emlékeztetésére szintén rendezett több ünnepélyt" ^ Az értesítő szerint a tantestület oktató és nevelő eljárásaiban mindenkor a munkára való szoktatásra, az értelmi önállóság fejlesztésére és a valláserkölcsi nevelésre fektette a hangsúlyt és a tananyag megválasztásában és feldolgozásában következetesen azt tartotta szem előtt, hogy az oktatás mindig kapcsolatban legyen a gyakorlati élettel, mert „a leányiskolák célja művelt magyar polgári háziasszonyok nevelése". Az iskola fenntartója, a dologi kiadások előteremtője Szekszárd városa volt. Gyakran igen nehezen sikerült megszerezni az iskola fenntartásához szükséges összegeket, nem beszélve a fejlesztéshez szükséges anyagiakról. Előfordult olyan esztendő is, amikor a város
