Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

AZ OKTATÁSÜGY TÖRTÉNETE SZEKSZÁRDON - Középfokú iskolák

Az I. világháború alatt az iskola épületében kórházat rendeztek be, a tanítás a gimnáziumban folyt, de csak a délutáni órákban, télen 1-4 óra között, részben mert hiányzott a világítás, részben pedig azért, mert a vidékről bejáró 60-70 tanuló a délutáni vonattal hazautazott. Az oktatás hatékonyságát gátolta, hogy a tanárok bevonultak és volt olyan időszak, amikor a hat osztályban mindössze csak négy tanár tanított.

136 Nemcsak személyi, hanem a tárgyi feltételeket is nehezítették a háborús, a forradalmi viszonyok, valamint az 1920-as évek Magyarországának súlyos gazdasági helyzete. Sárossy Károly, az iskola igazgatója még 1922. június 28-án is arról panaszkodott, hogy „a kiürítés után a város által megkezdett tatarozás a polgári fiú-iskola épületében a múlt év őszén nem fejeztetett be". Az iskola fenntartója államsegély igénybevételével a város, így nekik kellett gondoskodniuk az iskola dologi kiadásairól, míg a tanárok fizetését az állam biztosította. Az iskolának volt 76 kh. ingatlan alapvagyona (a polgári leányiskolával közösen), melyből az iskola összes dologi kiadásait a városnak kellett volna fedeznie.

137 Ez az alapvagyon a város kezelésében volt, kiadták haszonbérbe. 1927-ben ugyan a tanfelügyelő az iskolaszék kezelésébe való átengedését kérte. A képviselő-testület ezt megtagadta azzal az indoklással, hogy a VKM 1889-ben átadta ezt a városnak és különben is a polgári iskolák fenntartója a 1-30 varos. Az iskolában tanuló diákok legszükségesebb egészségügyi körülményeinek biztosításában is akadtak problémák. 1922-re az iskola udvarán álló kút vize vált ihatatlanná. Az igazgató nem tudta és nem merte vállalni a felelősséget, hogy „óraközökben az udvaron játszó tanulóifjúság lopva is a kút vizéből ne igyék" és így súlyos betegségek fordulhatnak elő. Felterjesztésére a kút fekvését és állapotát dr. Dragits és dr. őrffy orvosok megvizsgálták, majd a két orvos állítását ismételten megerősítette dr. Kelemen iskolaorvos is. A város vezetésének három orvos véleménye is kevés volt, a kút vizét további vizsgálódásra Budapestre küldték. A kút ügye még 1923 januárjában sem rendeződött véglegesen, a polgármester jelentéséből kiderült, hogy a városi tiszti főorvos is megvizsgálta a vizet, melyet semmi módon sem lehet ihatóvá tenni, így új kút létesítését javasolta. Tekintettel azonban arra, hogy egy kút létesítése horribilis összegekbe kerülne és erre anyagi fedezet nincs, a közeli Garay téri kútból hordják a vizet addig, amíg az új kút létesítéséhez szükséges költség össze nem jön.

139 A rendszeres tatarozások elmaradása miatt az iskola épülete a húszas évek végére nagyon rossz állapotba került. Sárossy lelkiismeretesen szívén viselte a rábízott intézmény sorsát és állapotát. Egy levélben így fogalmazott: „...a polgári fiúiskola épülete 50 év alatt, de különösen a háború kezdetétől a mai napig annyira megrongálódott, hogy alapos tatarozása tovább már nem halasztható. A háború alatt és után a katonaság, 1921. március 8-a óta polgári fiú-iskola, a községi iparostanonciskolák, a gazdasági iskola és a későbbi leventeoktatás oly nagy természetes elhasználódást okoztak az épületben, hogy nemcsak egészségi, de közbiztonsági érdekekből sem maradhat tovább ilyen állapotban az épület. Az épület külseje ütött, kopott; vakolata és díszítései folytonossági hiányokban bővelkednek. Esővíz levezető fedélcsatornái kirozsdásodtak s esős időben a fedélről lezuhanó esővíz áztatja a falakat. Ablaktokjai és szárnyai korhadtak, kidöléssel fenyegetnek. Egyes tantermek padlózata korhadt, gödrös; a folyosók burkolata szakadozott, a lépcsők kopottak, töredezettek s éppen ezért tisztogatásuk nem lehet tökéletes. Az épület udvar felöli járdája teljessen rendezetlen, a vízvezetéki feltúr ások még most is láthatók".

140 A húszas évek elején Szekszárdon is felmerült a polgári iskola szakirányú iskolává fejlesztésének ötlete. Maga a polgári fiúiskola igazgatója, Sárossy Károly vetette fel az egyik helyi lapban. „A polgári fiúiskola, mint mezőgazdasági középiskola" címmel megírt cikkében. „Szekszárd - írta - rendelkezik egy igen régi polgári fiúiskolával, megfelelő épülettel és a hozzátartozó 76 kh. I. osztályú szántófölddel. Itt tehát minden alap önként kínálkozik arra, hogy a polgári fiúiskola gazdasági középiskolává átszerveztessék. Az új iskolatípus költségei nem terhelik a várost, az államot is csak annyiban, hogy a szakoktatás