Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

AZ OKTATÁSÜGY TÖRTÉNETE SZEKSZÁRDON - Tanonciskola

biztosítása miatt is a képviselő-testülethez kellett fordulnia, annak ellenére, hogy az iskolának saját bevételei is voltak a termények értékesítéséből 1 Nagy jelentősége volt Szekszárdon a Magyar Királyi Téli Gazdasági Iskolának is. Az országban itt indult elsőként. A 16. életév betöltése után lehetett jelentkezni. Az elméleti oktatás két téli féléven át tartott, októbertől márciusig. A gyakorlati képzés a tanulók tavaszi és őszi otthoni ellenőrzése alkalmával történt. Tanrend szerinti oktatás folyt, a tanulmányok végén szigorú vizsgát kellett tenniük. A végzettek aranykalászos gazdák lettek. Szekszárdon a régi selyemgyár épületében működött a téli gazdasági iskola, ahol 1928-ig 180 növendék végzett. Ez az iskolatípus azért volt fontos, mert a kisgazda ifjakat két év alatt szakképzett, önálló kisgazdákká nevelte, képezte anélkül, hogy őket otthonukból munkaidőben elvonta volna.

123 2. TANONCISKOLA a) Iparostanonciskola Az 1880-as évek közepéig Szekszárdon is az ismétlőiskolákban folyt az iparostanoncok képzése, amely az elemi iskolai tananyag, elsősorban az írás, olvasás, számolás elmélyítését szolgálta, s kiegészült rajz- és hitoktatással. Az oktatást - az elemi iskolákhoz hasonló látogatottság mellett - általában az elemi iskolai tanítók végezték, a hitoktatást a tanuló vallásfelekezetének hitoktatója vezette. A vasárnaponként délután 2-től 4 óráig tartó előadásokon 20-100 növendék jelent meg. Mivel a tanfolyam nem volt kötelező, azért nagymértékű volt a tanulók hiányzása. Gyakran emiatt szünetelt is a tanítás. így az eredmény igen gyenge volt.

124 A rajziskola, a vasárnapi ismétlő iskola és az iparostanonciskola országos és helyi igények ötvöződéséből nőtt ki. A szakmai utánpótlás biztosítása, a nagyobb elméleti és gyakorlati tudás elérése követelte meg a felsorolt intézmények létrehozását. A vallásos világnézetre nevelés is szervezett kereteket öltött.

125 Stann Jakab elnökletével 1883. január 4-én megalakult a szekszárdi ipariskolai bizottság, s az 1884/85-ös tanévben megindult a polgári iskolában az első előkészítő osztály. A polgári iskola megléte előnyösen járult hozzá az iparosképzéshez. Itt folyt a tanoncok oktatása, felhasználva a polgári iskola felszereléseit és tanszemélyzetét is. Az iparostanonciskola mindenkori vezetője a polgári fiúiskola igazgatója volt, zömében az itt oktató tanítók foglalkoztak a tanoncokkal is. Önálló tanítói állás megszervezésére csak 1938-ban gondoltak először, ekkor sem tudta azonban az iskolát fenntartó város magára vállalni a tanítói állás illetményének előteremtését, a VKM-tól államsegélyt kértek, kaptak is az 1940/41. tanévtől kezdődően.

126 A polgári iskola tanoncnevelő tevékenységéhez - az említetten kívül - plusz államsegélyt is tudott szerezni. Az ipariskolai előmeneteltől függetlenül szabadultak fel az inasok, úgy, hogy a második osztályig el sem jutottak. így az iskolának - különösen a tandíj 1893. évi eltörlése után - alig volt tekintélye. Szakmák és mesterek szerint mégis jelentős különbségek lehettek. A szekszárdi iparostanoncképzésnek a többi megyebeli helyhez képest magasabb színvonala is erre utal, ebbe közrejátszhatott a hagyományos kézműipar becsületét és műveltségét átörökítő számos mester. (Elég csak a Debulay családot említeni.) Nevezetes személyiség volt köztük Fránek János ékszerész ezermester, aki a kirakatában elhelyezett mechanikai műremekével ragadtatta el a város közönségét, majd iparával felhagyott és ipariskolai tanító lett - így szerepel a Bater nyomdát átvevő nyomdai konzorciumban is, 1908-ban és 1922-ben egy iparostanonciskolai kimutatásban.

127 Ók és társaik azok, akik az iparostanonciskolára felügyelő bizottság tagjaiként igyekeztek a tanoncoktatás presztízsét gyakorlati tanácsokkal is emelni. A két világháború között e bizottság tagja volt többek között: Debulay Imre lakatos, Laskó Károly asztalos, Zámbó János lakatos, Steindl Gyula