Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

AZ OKTATÁSÜGY TÖRTÉNETE SZEKSZÁRDON - A népoktatásügy fejlődése: népiskolák

Annak ellenére, hogy a zsidó hitközség anyagilag jobban tudta támogatni iskoláját, hiányosságok is felmerültek. A tanfelügyelői látogatás kiderítette, hogy az iskolaépületben a tornaterem kályhája nem fűthető. Ezért a gyermekek a tanteremben tornáznak. Tekintve, hogy a tanterem használatra „egészségi szempontból elsőrendű fontosságú", ezért javíttassák meg a fűtést. Az iskolaszék azonnal intézkedett is ez ügyben. A zsidó iskolába járó tanulók létszáma évente változott, általában 30-40 fő között mozgott. 1927-ben például 35 tanuló járt ebbe az iskolába, közülük mindössze 5 fő volt olyan szegényebb sorsú, aki segélyre szorult, és kapott kisebb összeget az igazolatlan iskolamulasztóktól beszedett büntetéspénzből. A háború alatt egészen a német megszállásig, a vidéki zsidók elhurcolásáig szinte zavartalanul működött, természetesen a zsidótörvények figyelembe vételével, az izraelita felekezeti népiskola. A szekszárdi zsidók egy részét 1944 nyarára a tamási gettóba vitték, ahol a lelkiismeretes tanító, Friedmann Márton még a gettóban levő tankötelesek nyári foglalkoztatásáról is gondoskodott. „Itt" - írta - „nyolc 6-10 éves és tíz 10-14 éves izraelita tanköteles gyermek van, kik a megfelelő népiskolai illetve középiskolai osztályokat elvégezték. Most dolgozok ki tervezetet-a szünidei hasznos foglalkoztatásukra, melyet valószínűleg jövő héten fogok elkezdeni".

89 A lelkiismeretes tanító tervkészítése arról tanúskodik, hogy sejtelme sem volt a tragikus végről. A CSATÁRI KÖZSÉGI ELEMI NÉPISKOLA A városok külterületeinek iskolával való ellátottsága igen hiányos volt, ezért a VKM már 1922-ben rendeletben tett kísérletet külterületi iskolák létesítésének ösztönzésére. Az 1921. évi XXX. tc. felhatalmazta a minisztert arra, hogy ilyen iskolák létesítését rendelje el.

90 A gazdasági helyzet lassú javulásával egyidőben a VKM 1924-ben leiratban kérte a Szekszárd város vezetését, hogy Csatáron és környékén élő lakosság tanköteles korú gyermekeinek létesítsenek elemi népiskolát. A tervek szerint az új népiskola egy tanítós lesz és csak a város egy népoktatás szempontjából elhanyagolt területének igényeit kell kielégítenie. A miniszter leirata heves vitát váltott ki a képviselő-testület ülésén. Azt valamennyien elfogadták, hogy az iskolaállításhoz szükséges pénzzel a város most sem rendelkezik. Még a római katolikus iskola igazgatója Horváth Ignác is az iskolaépítés ellen foglalt állást, sőt ő javasolta indoklásként felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a szekszárdi tankötelesek száma jelentékenyen megfogyatkozott, mintegy 150 fővel, így a város római katolikus iskoláiban is két tanítóval, kevesebb tanteremben folyik az oktatás, mint eddig, így semmi szükség sincs a város területén új iskola létesítésére. Az elkészített kimutatás szerint - indokoltak - Csatár környékén kizárólag nagyon csekély földterülettel rendelkező lakosoknak van birtokuk, akik a jelenlegi nehéz'gazdasági viszonyok mellett teljesen képtelenek lennének egy iskola építési költségeihez hozzájárulni. A városi pénztár sincs abban a helyzetben, hogy magára vállalja a költségeket. )f

A város Csatár nevű területéről a gyermekek be járhatnak gyalog szerrel is az ezen helytől legfeljebb két kilóméternyire lévő Béri Balogh Ádám utcai iskolába, mivel ezen területileg köves út vezet ki."

91 A következő években magukat mentegető érveiket megtoldották azzal, hogy Szekszárd az ország legszegényebb városai közé tartozik.

92 Az iskolaépítést azonban ezen indokok és kifogások ellenére a felsőbb hatóságok napirenden tartották. A polgármester 1926-ban egy kérvényt adott be a VKM-hoz, melyben a Csatáron történő iskolaépítéshez 300 millió korona államsegélyt kért, a minisztérium kedvező választ ígért az elbíráláshoz.

93 A következő évben, 1927 májusában a VKM és a vármegyei közigazgatási bizottság ösztönzésére a város határozatot hozott egy népiskola felállításáról e városrészben. A rendelet értelmében Csatár, Gesztenyés, Gyüszü-,