Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

KERESKEDELEM SZEKSZÁRDON

A Hidasi/Moczfa-csárda, a 6-os főút mentén, a siófoki elágazásnál. Bérlőjét, Merczfeld Pál Lénárdot molnárként is ismerték.

70 Huber Ferencné Kapuvári Sári kifőzdéje, Szluha Gy. u. 12. Az Iparos székház vendéglője, Vasúti fasor 8. A székház 1928. évi megnyitásától működött. Bérlői: Bóday Gusztáv, Bóvári János, Hirling..., Pozsgai István és mások. A Kaszinó-vendéglő, tulajdonosa a Szekszárdi Kaszinó, közismert nevén úri kaszinó, Széchenyi u. 38. (Augusz-ház). Az ipari almanach szerint Haspell József három ízben bérelte a kaszinó vendéglőjét, 1928-ban 4 pincérrel és 8 egyéb alkalmazottal. Bérlői között vannak: Horváth József, Obernig Henrik. Az odajáró vendégek főként Schanczenbacher Lajos bérlőre emlékeznek.

71 A Kereskedelmi (Zsidó) kaszinó-vendéglő, Széchenyi u. 5. sz. alatt. A Magyar ipar 1929. évi almanachja is zsidó kaszinónak nevezi, de számosan vannak tagjai és látogatói között keresztények is, amennyiben érdemes ajánlókkal rendelkeznek. Csak a zsidó ünnepek alatt korlátozták a kívülállók látogatását. Kispipa étterem és szálloda, Széchenyi u. 44. sz. alatt.

72 Mutschenbacher Lajostól vásárolta meg a házat Strényer Ferenc, aki vendéglőt nyitott, az udvari szárnyban néhány szobát megszálló vendégeknek alakított át. Kereskedelmi utazóknak szoba- és ételárkedvezményt nyújtott. Magyaros konyhája és 1940-ben nyitott nyári helyisége vonzotta az embereket. A családos vendégkör bizalmának elnyerése végett megszüntette a kétes hírű női kiszolgálást, a pincérnő-rendszert. A jó hangulatot Gondi József és Csorba (Csicsa) Géza cigányzenekara garantálta.

73 Kótai Lajos kocsmája, Mérey u. 35. Nejével együtt 1911. óta fűszerboltot is kezelnek. Kótai tagja a vendéglősök rt.-jenek, annak egyik alapítója 1921-ben. Lőrincz János kantinos, laktanya. A Magyar-csárda, 1930-ban nyitott a gr. Tisza István út 37. és a Mátyás kir. u. 58. találkozásában, a felső vasúti átjáróban. A Magyar Király Szálló, Széchenyi u. 62. sz. alatt. A kaputól jobbra Waldmann Dezső tulajdonos lakása, balra vendéglőhelyiség, melynek udvari szárnyán épült fel a konyha és néhány szállodai szoba, főként átutazó fuvarosoknak, vásározóknak. Az udvar végében, háttal az Arany J. utcai telkeknek, lóistállók épültek. A tágas udvaron hintók és társzekerek sorakoztak. Waldmann Dezső halála után, 1923-ban Müller Konrád alsónánai korcsmáros vette át az üzletet, majd 1926-ban bérbe adta Kolbach József bátaszéki korcsmárosnak. A bérlő, az 1929-33. évi gazdasági válság okozta forgalomlanyhulás leküzdésére a Gurovicza dűlőben, ahol „a fülemülék zenekara versenyez", 10 percnyire a bátaszéki országúttól, a Holdvilághoz címzett nyári borozót rendezett be. Intim vendégcsalogató hirdetést adott fel: „Ha gondjától szabadulni akar, ne mulasson Szekszárdon, mert másnap mindenki Önről beszél. Guroviczán a csepűtelegráf nem működik. >Gyengélkedők< hazaszállításáról is gondoskodom. " Egykori vendégei szívesen emlékeznek a guroviczai borozóra. 1938 körül Eicher Mátyás vette meg a „Magyar király"-tJ

A Morvái György vendéglője a gr. Tisza István úton, a Séd-patakhoz való átjáró saroképületében. 1929-ben tesznek róla első ízben említést. Mozi vendéglő, Garay tér 4. Horváth József 1931-ben átveszi azt Engel Páltól, előfizetéses étkezéssel is igyekszik a forgalmat növelni. 1931-ben női zenekart léptet fel esténként, mely 1932-ben 5 főre emelkedik. Az emeleti ún. „kékteremre" sokan emlékeznek, ott volt a legvonzóbb a hangulat.

76 Müller B. Bernát kocsmája. Vegyesboltja a Rákóczi u. 55-57. szám alatt helyezkedett el, azon keresztül és az Árvaház u. 1. sz. kapubejárón át engedte be vendégeit az ivóba, melyet „vendéglőnek" titulált.

77 Müller Imréné vendéglője, Rákóczi u. 9. Nagy Sándor kocsmája, Remete u. 44. Vadászok, búcsúsok kedvelt találkozó- és szórakozóhelye.