Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

KERESKEDELEM SZEKSZÁRDON

inkább speciális áruválasztékkal és hitelben való árusítással tudták megtartani. Pirnitzerék ebben is különböztek versenytársaiktól. Néhány megbízható hivatalnoktól (törvényszéki bíró, ügyvéd, tanár) eltekintve nem szolgáltak ki „könyves" (azaz hitelre) vásárlókat. Az alkut is kiiktatták olymódon, hogy a készpénzzel vásárlóknak 5% árengedményt („kasszaskontó") adtak.

51 A szokásos szezonvégi kiárusításokon kívül, a gazdasági válság éveiben egyre szaporodott a végleges árleszállítások száma, s az abban résztvevő kereskedők köre. 1931 őszétől megfigyelhető a főként külföldi textil-, konfekció-, divat és cipőgyárak áremelési törekvése, amire készletezéssel küzdő kiskereskedők szerettek volna mérsékelt árakkal válaszolni. A Pirnitzer József és Fiai cég, Tolna megye legtekintélyesebb áruháza kiadta a jelszót: ,J{ gyárak kíméletlen áremelésével szemben: Le az árakkal!"

52 . A pénztelen falusi lakosság már évek óta elkerülte a városi divatáru boltokat, s várta a kormány közbelépését. Erre azonban csak 1932 nyarán került sor. Az Árellenőrző Bizottság és a gyárak között született egyezség nyomán olcsó pamut, gyapjú- és bekecsszöveten kívül hatóságilag rögzített áras kendőket is forgalomba hoztak, amelyhez semmilyen, egyébként szokásos költségeket sem lehetett felszámítani. A szekszárdi szabókat példaként állította a megyei újság minden szabó elé, mert önköltségi áron varrták az állami szövetekből a férfiöltönyöket, nadrágokat, bekecseket és ingeket. A hosszan elnyúló agrárválság egyik következménye: a gabona, kukorica, szőlő és bor árának a nyomottságával szemben a gépek és szerszámok ára emelkedett, s egyre drágább lett a lópatkoltatás és a kocsivasalás. A gazdaközönség érdekeit a polgármester igyekezett összeegyeztetni a szekszárdi iparosokkal.

54 E nagy körültekintést igénylő feladat mellé odasorakozott a mészárosok, hentesek és pékek vissza-visszatérő áremelési törekvéseinek letörése. Tanulságosnak tűnhet ezek rövid ismertetése. 1929 őszén a mészárosok és hentesek kartellbe léptek a marhahús árának emeléséért. A szekszárdi polgármester figyelmeztette őket: ha kitartanak szándékuk mellett, a lakosság érdekeit sértik. Megteszi intézkedéseit, hogy ez az áldatlan helyzet ne maradjon fenn. A mészárosok nem hallgatnak a figyelmeztésre, ezért v. Vendel István rendeletére 8 napon keresztül próbavágásokat tartanak, s kiderül, hogy a hatósági hússzékekben szolid áron lehet forgalmazni a húst és a felvágottakat. A mészárosok bevétele megcsappan, ezért Hirschfeld Ignác mészárosmester a Mozi vendéglő emeleti termébe hívja értekezletre szaktársait. A tanácskozás eredményeket a combhús árát 3 P 20 fillérről 2 P 40 fillérre csökkentették. Olcsóbb lett a szalonna és a borjúhús is. E hír hallatára a polgármester felfüggesztette a hatósági húskimérést.

55 Két év múlva ismét fel kellett lépni a mészárosok áremelési törekvései ellen. Miután a polgármester kalkulációkkal bebizonyította, hogy az alacsony állatfelvásárlási árak, a víz- és csatornadíjak együttes összege nem indokolja a magas húsárakat, a mészárosok kénytelenek voltak átlagosan 10%-kai csökkenteni áraikat.

56 1932 nyarán v. Vendel István rendeletére a város nyolc pontján mértek friss és olcsó húst nagy mennyiségben, hogy letörjék az árakat. Nyolc hentes sztrájkba lépett, nem nyitotta ki a hússzékét. A polgármester eljárást indított ellenük, a rendőri büntetőbíróság 20-80 pengő bírságot szabott ki rájuk, mert „...egyik napról a másikra beszüntették a marhahúsárusítást, holott azt csak 3 havi előzetes bejelentés mellett lett volna szabad megtenniök. A város képviselő-testülete felhatalmazta polgármesterét, hogy a kenyér és péksütemény kedvezőtlen áralakulásába is avatkozzék be. Ebben a kereskedők is partnernek bizonyultak, hiszen rendszeresen kifogásolták az egyre zsugorodó péksütemények növekvő árát. A polgármesteri hivatalba berendelt pékek megfogadták, hogy a „hatos lisztből" sütött munkáskenyér árát 28 fillérről 26-ra, a 6 filléres péksütemény árát 5 fillérre mérséklik. Nemsokára a kereskedők megállapodtak Erdős Sándorral, aki ezekben a na-