Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

KERESKEDELEM SZEKSZÁRDON

Az áruház készletét és berendezéseit elhamvasztó tűzvész csak öt hónapra akasztotta meg a cég működését. 1926. április 24-én megszépülve, modernizálva megnyitotta kapuit a Pirnitzer-áruház. Több mint száz cég sietett gratulálni. Pl. ilyen távirat is érkezett címükre: ,A pilléreket az elemek nem bánthatják; azokat az intenzív szorgalom, a komoly akarat, a tiszta becsület és az igazi férfiak alkották." Egy másik gratulációból: „Kívánjuk, hogy nyolc évtized tradíciója és szerencséje költözzék új hajlékukba. "

22 A dinasztia-alapító Pirnitzer József 1900. július 20-án hunyt el szorgos életének 89. évében a Bezerédj u. 3. számú családi házban. A végelgyengülésben elhunyt családfő ravatalánál állt az áruház két seniorfőnöke (Pirnitzer Antal és Manó), az üzleti életből visszavonult Pirnitzer Lajos, dr. Pirnitzer Béla ügyvéd, Pirnitzer Zsófia, Pirnitzer Emma. A bankárrá lett Pirnitzer (Perry) Gyula távolkeleti útja miatt hiányzott.

23 A seniorfőnökök szintén magas életkort értek el. Pirnitzer Antal 94 éves korában (1936-ban), Pirnitzer Manó 91 évesen (1941-ben) halt meg. Antal két fiút (Gyula és Ede) és négy leányt nevelt fel. Hármuk kereskedőhöz ill. ügyvédhez ment nőül, Mária pedig idegbetegsége miatt gondnokság alá került. Manó (Muki bácsi) fiai: Jenő és László I. világháborús hadirokkantak. Jenő civilben franciaszakos tanár volt, de nemigen kötötte le a tanítás. Könnyelmű és komolytalan magaviselete miatt atyja nem engedte be az üzletbe. Edit nőül ment Farkas Ferenc budapesti kereskedőhöz, Annie pedig Lichtmann Ignác cipőgyároshoz. A Pirnitzer dinasztia két legmarkánsabb alakja a XX. században Gyula és Ede. Ede működése idején került sor az első divatbemutatókra, amelyeket a gyári szállítók készleteiből, budapesti manökenek közreműködésével a Szekszárd szálló nagytermében rendeztek meg.

24 Ennél is nagyobb hatású volt bizonyos termékek egyedárusi értékesítése. A Gyukits-féle kalapgyár, Lichtmann, Pétermann és Glaser cipőgyárak, Joss és Löwenstein férfi, valamint a Linon-féle női fehérneműgyár, végül a Guttmann és Fekete GFB harisnyagyár termékei Szekszárdon csak Pirnitzeréknél volt kapható. Ez óriási előnyt jelentett a helybéli versenytársak ellenében. Kron Mihály, Seiner Lipót, Glanz Miksa, Bíró Dezső és Zucker Sándor textil- és konfekciókereskedők, Diamant József, Landauer Arnold és Sándor, Sabján Bálint, Weisz Gyula rövid, divat és cipőkereskedők - tudomásom szerint - nem szereztek egyedárusi jogosultságot. 1933. július 26-iki levelében Perry Gyula üdvözli öccse, Ede tervét, hogy rőfös segédet (Bálind Sándort) és kereskedelmi utazókat vesz fel. „Ma is aranybányának tekintem üzletünket, amelyet csak ki kell aknázni." Öt ügynök járta az országot, bőröndjében az árumintákat, részletfizetésre adták el a legfinomabb angol szöveteket, lyoni selymeket, asztal- és ágyneműket stb. Arra nagyon ügyeltek, hogy potenciális vásárlóik megbízhatóságáról információkat szerezzenek. Csupa jómódú emberekből kerültek ki a vevők, ám sohasem lehetett tudni, hogy a részletfizetési idő lejárta előtt megmarad-e a vevő bonitása. Hogy mekkora nagy volumenű üzletről volt szó, jól érzékelteti azt Perry Gyula egyik levele, amelyben Edének arra a jelentésére reflektál, hogy a szekszárdi áruház 16 000 pengős kintlévőségét csak részben sikerült behajtani, jó esetben 75%-ban térül meg a közeljövőben az eladott áruk értéke. Ezért azt ajánlja, hogy azt a sok angol, cseh és osztrák kelmét visszafogottabban kell részletre árusítani.

25 Pirnitzerék üzletpolitikájában jelentős szerepet.kapott az áru- és cégreklám egybekapcsolása. Az egyik legnagyobb beszerző forrás tulajdonosával, a LANA rt-vel megállapodtak abban, hogy részint szekszárdi szőlőmárkákkal, részint Pirnitzer József és Fiai felirattal ellátott (pl. egy öltöny 3 méternyi szövet- és szabókellékszükséglete) egységcsomagot küldjenek a kereskedelmi utazók által megadott címekre.

26 A forgótőke átmeneti hiányával küzdő kiskereskedők kedvelt bevásárlási módszere a bizományosi rendszer. Perry Gyulának Edéhez küldött, 1934. július 24-én Monte Carloból adresszált levelében ez is felmerül. Helyesli, hogy néha Ede is bizományba vesz árut, de fájlalja, hogy az így beszerzett árunak maximum 36%-a visszáruzható, a többit fix vételnek tekinti a gyáros.