Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)
SZEKSZÁRD MEZŐGAZDASÁGA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT - Az állattenyésztés alakulása
A háború alatt az állattenyésztés sokkal nagyobb megpróbáltatásoknak volt kitéve, mint a földművelés. A lovakat igénybe vette a hadsereg, a katonák ellátásához több sertés és marha kellett, egyre több gyapjúra volt szükség. Az infláció hatására megnőtt a beruházási kedv, fokozódott az érdeklődés az állattenyésztés iránt. A háború végén, majd a forradalmak időszakában viszont már a tőke felélése következett be, egyre inkább csökkent az állatállomány. Ez elsősorban a ló- ill. juhállományra érvényes. A regenerációs időszak - melyet jó takarmánytermések, emelkedő árak és kedvező értékesítési lehetőségek segítettek - kb. 1925-ig tartott. Ekkor érte el az állatállomány azt a sűrűséget, amit az adott ország keretei lehetővé tettek, ez jóval kevesebb, mint 1911-ben. 1926-1931 között lassú visszaesés, stagnálás következett, aminek egyik fő oka a sorozatosan gyenge takarmány-termés. A növekvő takarmányárak emelték az önköltséget, ez a tenyésztési kedv csökkenéséhez vezetett. A gazdasági válság kedvezőtlen hatásai 1931-32-ben érték el az állattenyésztést, amely a szarvasmarhák, sertések, juhok számában gyors csökkenést eredményezett. Tovább erősítette ezt a hatást az 1931. évi gyenge takarmánytermés, ami tovább emelte az eladott állatok számát. 1935-40 között ismét lassú növekedésnek vagyunk tanúi, de ezzel sem sikerült az első világháború előtti színvonalat elérni, majd csak a háborús konjunktúra alatt sikerül időlegesen meghaladni ezt a szintet. Az állattenyésztés fejlődésének periódusai eltérnek tehát a földművelésétől, mert elsősorban a takarmánytermések szabták meg döntően helyzetét, gazdaságosságát, jövedelmezőségét, hiszen kevés a rét és a legelő. Az állatállomány minőségi javítása terén viszont jelentős eredményeket ért el a magyar mezőgazdaság a két világháború között. Szekszárd a természetföldrajzi adottságok, a művelési ágak szerkezete szempontjából jelentős mértékben eltért az országos átlagtól, s ez kihatással volt a város állattenyésztésére is. Befolyásolta az állatállomány nagyságát, összetételét, a mezőgazdaságon belül és ezen keresztül a város gazdasági életében betöltött szerepét. Az állatállomány alakulásáról a több-kevesebb rendszerességgel elkészített országos összeírások adataiból nyerhetünk képet. Szekszárd állatállományának változása Év 1911 1925 1935 1942 szarvasmarha 1352 1476 1284 1486 ebből tehén 881 867 730 hízó 20 11 6 igásökör 81 2 7 pirostarka 1291 1256 1327 magyar fajta 61 4 8 ló 996 1246 1182 1089 sertés 1564 4039 4661 2771 ebből hízó 70 618 131 zsírfajta 1558 1676 - 489 húsfajta 6 2985 2282 juh 2 95 9 24 Miután részletes adataink nincsenek a városban lévő állatok számának alakulásáról, következtetéseinket igen óvatosan fogalmazhatjuk meg. Szekszárd állatállományának alakulása több szempontból eltér az országostól. A szarvasmarhák és lovak száma 1925-re meghaladta az 1911. évit, a juhok száma gyakorlatilag elhanyagolható. Ugyanakkor a
