Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek IV. (Szekszárd, 2002)

Az Apponyi család (Cserna Anna)

maradt az egyes ágak között. Bizonyítja az a tekintélyes peranyag, amely a perlekedő rokonság viszonylatait dokumentálják. A 14-17. századot a család a vagyongyűjtésre és az országos kapcsolatok kiépítésére fordította megőrizve az uralkodó iránti hűséget. A középkorban kiterjedt birtokokkal rendelkeztek Győr, Zala, Nyitra, Somogy, Kőrös, Valkó és Szabolcs vármegyékben. A 19. és 20. században viszont a földbirtokaik már csak négy, Pozsony, Nyitra, Békés és Tolna megyére korlátozódtak. Konzervatív beállítottságuk töretlen volt a 20. századig, és így udvari, kormányzati szinten viselt funkcióikból adódóan az országos politika vezető egyéniségei között mindig szerepelt egy-egy Apponyi családtag. Várurak, várnagyok, ispánok, országbírók, tárnokmesterek, udvarnokok, koronaőrök, katonák, diplomaták, nagykövetek, kamarások, titkos tanácsosok, a főrendiház örökös tagjai, csillagkeresztes- és palotahölgyek váltogatják egymást a nemzedéki táblán. Mecénásként a tudományok, a művészetek ápolása, megbecsülése is az értékrendjük része volt. A történeti irodalom az Apponyiakat a társadalmi helyzetet és a vagyont tekintve az ország kiemelkedő famíliái között tartja számon. A Tolna megyei ág háromszáz éves története valóban sikeres, gazdag múltról szól. Apponyi Lázár volt a tolnai ág megalapítója, aki 1718-ban a bárói, 1739-ben a grófi rangot megszerezte a maga és utódai számára. így az Apponyiak vármegyénk egyetlen arisztokrata famíliájaként említődnek. Igen fényes és ígéretes karrier várt az Apponyi fiúkra. Lázár, József fia a jezsuita rendbe lépett. Természettani értekezések szerzőjeként vonult be a tudósvilágba. László fia számára a katonai pálya jutott, és csatában esett el. A család folytatója, György I. fia volt, aki katonáskodással kezdte életpályáját, és részt vett a franciák elleni háborúban. Majd helytartótanácsi tanácsosként, belső titkos tanácsosként, koronaőrként szolgálta az udvart. 1764-1776. Máramaros, 1777-1782 között a haláléiig Tolna főispánjaként működött. Fia, Antal György (1751-1817) cs. kir. kamarás, tanácsos, galíciai, fiumei kormányszéki tanácsos és tolnai főispán volt 1790-1811 között. II. József császár kegyeltje, de uralkodása alatt nem fogadta el a királyi biztosi