Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)

Biográfiák, pályaképek

meket magukkal hoztak, hogy Perczel Mór és családja szinte kilátástalanul sanyarú helyzetét enyhítsék. Ezt követően a sokat betegeskedő tábornok családjával Belgiumba költözött. Brüsszelben szinte teljes visszavonultságban éltek. Az alkalmi hazai küldemények, III. Napóleon évi 2000 fankos kegydíja csak szánalmasan szerény megélhetést biztosított a család számára. Közben újabb utódok születtek. A brüsszeli időszak pozitívumát Mór betegségből felépülése jelentette. Perczel Mór kapcsolata Kossuthtal ebben az időszakban megszakadt. 1867-ben a kiegyezést követően hazatért. Július 21-én Komáromban, 27 -én Pesten, majd Dunavecsén, Szekszárdon és Bonyhádon ünnepélyes külsőségek közepette, zajos lelkesedéssel fogadták. A dualizmuskori első parlamenti ülésen, mint a zalaegerszegi kerület választott képviselője vett részt. A Deák-párt képviselőjeként számos alkalommal szólalt fel az országgyűlésen: vasúti-, vám-, kereskedelmi témákban ugyanúgy hallatta szavát, mint később, amikor a közösügyi bizottság tagjaként a magyar honvédség felállítása mellett érvelt. Sokan és eltérően ítélték meg Perczel Mórnak, a politikusnak 1867 utáni tevékenységét. Cegléd díszpolgárává választotta. Szegeden a szenttamási győzelem emlékére kitüntették. Veszprémben az ünnepély után tömeg kísérte ükapjának, Perczel Tamásnak, a város egykori bírájának szülőházához. Tagja volt annak a delegációnak, amelye Ferenc József fogadott. Körútjain mindenütt tömeg volt kíváncsi szavaira, mindenki látni akarta a forradalom és szabadságharc hősét. Ez a meleg fogadtatás még elbizakodottabbá, önhittebbé tette. Úgy vélte, joga van a kiegyezést ellenző Kossuthot bírálnia. Egy ilyen útról azt írta a Debreceni Hírlap: „Perczel Mór homlokáról tépdeste a babért." A Kossuth elleni kirohanásai azonban a várttal ellentétes hatást eredményeztek. A Debrecen c. lap nem érti Perczeit, akinek radikálisként még az 1848-as haladás is kevés volt, hogyan csatlakozhatott