Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)

Biográfiák, pályaképek

talannak. E sorok hangzatosak, de nehezen hihetők, hiszen éppen Perczel Mór az, aki alig tűri el, hogy irányítsák. Mindez azonban kevés volt ahhoz, Perczelből fővezér legyen. Amikor pár nappal később Dembinszky Henrik kinevezéséről értesült, önérzetében mélyen megsértve, azonnal lemondott a második hadtestparancsnoki tisztéről. Meg volt győződve arról, hogy a haza védelmének irányítására nála elhivatottabb tábornok nem létezett a szabadságharc vezérei között. Az OHB „érdemeinek kellő méltánylatával" elfogadta lemondását, és Répássy tábornokot bízta meg közép-tiszamelléki sereg irányításával. A kápolnai vereség, az OHB-ban tudatosította, hogy Perczelről nem szabad lemondani. Nem véletlen tehát, hogy március 9-én, mintegy kiengesztelésül, bár az elismerés látszatával, a debreceni ünnepi esemény kitüntetettjei között ott található Perczel Mór is. Az ozorai és a frideaui vitézségéért, a nemzet hálás jutalmául II. osztályú katonai éremkereszttel „díszítették fel". Kossuth „lelkesítő, de intelmes beszéd" után tűzte a jelenlevő három tábornok mellére az érdemrendet. Az oklevelet Mészáros Lázár hadügyminiszter a következő szavak kíséretében adta át: „Zöldasztali ellenesemnek, harci barátomnak". A durcás tábornok kiengesztelődött. Ráadásul testhezálló feladatként megkapta a „rácok ellen hadviselet vezérletét". Ez elől meghátrálnia sem lehetett, hiszen sokan emlékeztek még a legnagyobb vihart kavaró országgyűlési felszólalására, amelyben Bechtold tábornok délvidéki tehetetlenségét ostorozta. Kossuth Lajos Batthány Kázmér országos teljhatalmú biztosnak írta, „Perczel az ilynemű hadjáratokra nagyon alkalmasnak látszik, és jó reményekkel néz a hadvezérlet elébe." Perczel Mór nem sokat teketóriázott, március tizenhetedikén, Szegeden átvette a bács-bánáti hadsereg főparancsnokságát. Március utolsó hetében sorra aratva győzelmeit (Szőregnél megverte Theodorovics tábornok szerb- osztrák csapatait, majd Deszk, Zombor, Zenta elfoglalása következett) bevonult a körülzárt Péterváradra. Ezt követően: elfoglalta a szentiváni sáncokat. Ily módon Pétervárad körülzárása a Duna bal partja felől megszűnt. Ezzel lehetővé vált - bár a Duna jobb partján, Szla-