Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)

Biográfiák, pályaképek

A szeptember 25-i vármegyei bizottmányi ülésen Perczel Bélát másodalispánnak választották. Perczel tábornok móri vereségét követően a kormány Debrecenbe költözött, a császári csapatok pedig szinte kardcsapás nélkül megszállták a Dunántúlt. Február 4-én Nugent császári, királyi főhadszermester felszólította Tolna megyét hódoló nyilatkozat tételére, amelyért cserébe békés megszállást ígért. A megye pár nappal később hűségnyilatkozatában elismerte ugyan az uralkodót, de a hódoló megfogalmazás helyett, e nyilatkozat a hangsúlyt „Magyarország számára adandó magasztos béke" gondolatára helyezte. A nyilatkozat egyik szerkesztője Perczel Béla másodalispán volt. Szintén az ő feladata lett a leköszönő Sztankovánszky Imre főispán ünnepélyes búcsúztatása. Az 1848 törekvéseivel azonosuló, Sztankovánszky működését nagyra értékelő Perczel Béla „mindenki érzését híven tolmácsoló meleg szavakkal köszöné meg szeretve tisztelt főispán úrnak, különösen a Hazára súlyosodott jelen nehéz körülményekben a megye javára célzott tiszta jellemű, erélyes eljárásait, ernyedetlen buzgóságait." Windischgraetz február 21-i levelében Schwartzenberg miniszterelnöktől kérte, hogy Tolna megye „megütköző kijelentéseket tartalmazó feliratát küldje vissza, hogy ő a megyét kellőképpen megróhassa, és feltétlen meghódolást kifejező nyilatkozat kiállítását megparancsolja." Márciusban a megye új hűségnyilatkozatot készített, amelyet Augusz Antal fogalmazott meg. A tavaszi hadjárat sikereinek hatására 1849 májusában Tolna megyéből is kivonultak az osztrákok. Az önkormányzat visszaállításával június 12-től Augusz Antal helyett új első alispánja lett a megyének, Perczel Béla személyében. A szabadságharc elbukásával sor került a megye második osztrák megszállására. Perczel Béla augusztus 6-án lemondott hivataláról és visszavonult a közélettől. Egy évtizeden keresztül a család bonyhádi birtokain gazdálkodott. Apja teljes felelősséggel rábízta a gazdaságirányítást. Mint oly sok köznemes társa ő sem volt hajlandó szolgálni a szabadságküzdelmet el-