Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)

Biográfiák, pályaképek

Napoleon önkénye elől önkéntes száműzetésben élő, Victor Hugo is. Mór éveken keresztül gazdálkodott. 1854 után néhány évig itt élt Perczel Miklós is feleségével. Mór testvérével közösen gazdálkodott. A gyermektelen testvér és felesége, Latinovics Hermina örökbe fogadták a kis Miklóst, aki még Törökországban született, majd magukkal vitték Amerikába. Amikor 1859-ben a piemonti-francia együttműködéssel megkezdett olasz egyesítés időszakában felmerült egy magyar légió felállításának gondolata. Perczel Mór tüstént Torinóba utazott, ahol több alkalommal tárgyalt Kossuth Lajossal. Találkozott Cavour miniszterelnökkel, számos emigránssal, így Teleki Lászlóval is. Perczel Mór a magyar emigránsokkal együtt elhitte, hogy III. Napóleon segíteni akarja a magyar ügyet. A solferinói és a magentai győzelem után megkötött villafrancai béke azt bizonyította, hogy Napóleonnak csak eszközként, célja elérése érdekében volt szüksége a magyar emigrációra. Savoyáért és Nizzáért cserébe csak ennyi szerepelt III. Napóleon Habsburg-ellenes terveiben. A világ különböző részeiből összesereglett magyar emigránsokból felállított magyar légió egymillió frankos tételt jelentett a francia udvar kiadásában. III. Napóleon egy pillanatig sem gondolta komolyan, hogy támogatja magyar függetlenségért folyó harcot. Ez a remény csak a magyar emigránsok álmaiban létezett. Perczel Mór, aki 8 000 frankot kapott a millióból, már a harcok kezdetén visszavonult Jersey szigetére. Nem azért, mert kevesellte az összeget, hanem azért, mert nem ő lett a magyar légió vezetője. Közben Perczel Mór és családja anyagi helyzete egyre kilátástalanabbá vált, annak ellenére, hogy apja, Sándor I. halálát követően is több-kevesebb rendszerességgel érkezett támogatás hazulról testvéreitől. Helyzetük alakulását nagyban befolyásolta, hogy 1862-ben már a tizenegyedik gyermekük született. Bár nem sokkal előbb temették el a mindössze 14 hónapos Deliciát, így is nagycsaládról kellett gondoskodni. 1862 tavaszán látogatta meg őket húga, Erzsébet és férje Bartal Pál, akivel sógori minőségben először találkoztak, hiszen házasságukat Mór emigrációja idején, 1852-ben kötötték. Hazatértükkor három gyer-