Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)

Biográfiák, pályaképek

1847. október 11-én a Baranya vármegyei követválasztó közgyűlésen felszólalásával nagy sikert aratott. A felgyorsult események időszakában egyre gyakrabban tűnt fel Baranyában. 1848. március 19-én Pécs város tanácsa tb. polgárnak választotta. Ugyanekkor Széchenyi téren álló Szentháromság szobor előtt lelkesítő beszédet mondott az összegyűlt tömegnek: fő témája a közteherviselés volt. A vármegyei közgyűlés e napon határozta el követeinek hazarendelését. Az új követek; Majthényi József és Perczel Miklós lettek. Országgyűlési szereplésükre az ismert történelmi események miatt nem került sor. Miklóst 1848. májusában a Tolna vármegyei közgyűlés állandó tagjának választotta. Május 8-án „Honfiak!" című röplapjával fordult a vármegye lakosaihoz. A kölesdi kerület képviselőjeként jutott az első népképviseleti országgyűlésbe. Munkájában azonban csapatszervezői, majd csapatparancsnoki teendői miatt nem tudott részt venni. 1848. június 8-án István nádor megyei javaslatra - hadügyminiszteri előterjesztésre - a Tolna megyei nemzetőrség parancsnokának nevezte ki őrnagyi rendfokozattal. A vármegye ugyanekkor megbízta a megajánlott kétezer nemzetőr felszerelésével, a csapat megszervezésével. Nem könnyű feladatra vállalkozott, hiszen a vármegye rendelkezésére összesen 500 darab szuronyos és közönséges puska állt. A többségnek fegyverzetül dzsida és nyeles kasza jutott. Ezt az igencsak vegyes fegyverzetű 8 századnyi egységet Bácskába szállították a szerbek elleni harcokhoz. Perczel Miklós feltehetően jó szándékúan, de mint később kiderült, nem szerencsésen, átengedte a parancsnokságot Forster Antal alezredesnek, aki korábban a császári hadseregben katonáskodott. O maga megelégedett a helyettességgel. A nemzetőröket nem sokra becsülő Forster ezredes hivatásos katonákat is próbára tevő menetkövetelményével, a kifáradt, alig felszerelt, harci tapasztalat nélküli csapatokkal, előkészítetlenül, kedvezőtlen időjárási viszonyok mellett megkísérelt támadása csúfos kudarccal végződött. A bácskai Ókérnél a Tolna megyei nemzetőrök a szerbek első ágyúlövésére szétfutottak.