Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)

Biográfiák, pályaképek

1848. tavaszának Tolna megyei történései nem hagyták érintetlenül Perczel Istvánt sem. Május elsején a vármegyei közgyűlés a középponti, valamint az állandó választmány tagjának választotta. Május 8-án megbízást kapott a megyebeli nemzeti örsereg „összve szerkesztésére". Ő lett a Dráva mentére vezényelt őrsereg 8. századának őrnagy kapitány a, majd a 2. zászlóalj parancsnoka. Visszatérését követően a Jellasics elleni népfelkeléskor a Csapó Vilmos által vezetett nemzetőrség egyik csapatának irányítója. Osztályparancsnokként tevékeny részese és elismert vezetője volt az ozorai diadalnak. A szabadságharc leverését követően katonai törvényszék elé állították, tisztázta magát, nem ítélték el. A neoabszolutizmus időszakában teljesen visszavonult a politikától, csak gazdálkodással foglalkozott. 1861. március 15-én népképviselőnek választották. A kiegyezést követően a bihari pontokban látta a megoldást az ország számára. 1869. március 18-án a kölesdi kerületben a balközép párt programjával gróf Apponyi Sándor kormánypárti jelölttel szemben mandátumot szerzett. 1875. április 21-én az uralkodó - Tisza Kálmán miniszterelnök javaslatára - Tolna vármegye főispánjává nevezte ki. Hivatalába május 13-án iktatták be. 1882. januárjában a vallás és közoktatásügyi miniszter elismerő köszönetét nyilvánította azért, mert kiskajdacsi birtokán cselédsége gyermekei számára elemi iskolát rendezett be, és a tanító javadalmazásáról is gondoskodott. 1884 novemberében, az ekkor 81 éves Perczel Istvánt, az uralkodó saját kérelmére főispáni állásából felmentette. A közügyek terén szerzett érdemei elismeréseként számára a Lipót rend lovagkeresztjét adományozta. 1886. március 30-án a vármegyei közgyűlés megrendelésére elkészült arcképét a vármegyeháza nagytermében leleplezték. 1887. november 26-án Kiskajdacson hunyt el.