Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)
Biográfiák, pályaképek
pályája gyorsan és töretlenül felfelé ível. 183o-tól a völgységi járás alszolgabírója, majd 1836 november 28-tól főszolgabíró. Két évvel későbbi lemondásában jelentős szerepe lehetett konzervatív, királyhű magatartásának. Mint ilyen szemléletű ember nehezen találta helyét a renitensnek számító Tolna vármegyében. Pesten a helytartótanács titoknokaként négy évet töltött, majd 1842-ben lemondott és nem sokkal később visszatért a vármegyei közigazgatás területére. Baranyában vállalt szolgálatot. 1844-től a pécsi járás helyettes szolgabírája lett, majd 1848 januárjában a közgyűlés másodalispánnak választotta. Közéleti tevékenységének elismeréseként Pécs városától elnyerte a tiszteletbeli polgár címet. A Perczelek közül a legkorábban, 1849-ben nevét Bonyhádyra változtatta. Nem értett egyet a Habsburgok elleni nemzeti felkeléssel, nem támogatta a magyar forradalmat és szabadságharcot. Amikor Nugent császári tábornok megszállta Baranyát, elmozdította állásából a választott alispánt, és az uralkodóhoz hü Bonyhády Imrét bízta meg az alispáni teendők ellátásával. Amikor a tavaszi hadjárat sikereinek hatására elterjedt az a hír, hogy a császári csapatok elhagyják Magyarországot, Imre betegségére hivatkozással eltávozott hivatalából. Szlavóniába utazott és a stíriai Rohits fürdőhelyen kúrálta magát, de valójában menedéket keresett a politikai viharfelhők elől. A baranyai állapotok stabilizálódása után visszatért a vármegyébe. 1849. június 18-án Majláth György királyi biztos alispáni rangjának meghagyásával a törvénykezési ügyek vezetését bízta rá. Tehát gyakorlatilag Baranya vármegye törvényszéki elnöke lett. Miközben testvérei közül Mór I és Miklós II. az emigráció keserű kenyerét fogyasztotta, Béla I. pedig a visszavonulást választotta, addig ő császárhű szolgálataiért 1850. augusztus 25-én a Ferenc József rend kiskeresztjét vehette át. A centralizált neoabszolutista állam csak a megbízható, hű, 1848/49-ben is lojális emberekre támaszkodott. Imre I. ilyen személynek számított. Nem véletlen tehát, hogy 1851