Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek III. (Szekszárd, 2001)

Biográfiák, pályaképek

1955 őszén a bonyhádi egyházközség kántornak hívta meg. E mellett ő művelte a plébánia kertjét. 1963 - 1981 között nemcsak a munkahelyét, de a lakóhelyét is a plébánia jelentette. 1981-ben sikerült önálló lakáshoz jutnia Bonyhádona Dózsa György utcában. Kántori szolgálatát nyugdíjasként, 86 évesen, ma, 2001. Májusában is ellátja. 1988. október 31-én a Perczel utódok budai összejövetelén, mint a család korelnöke, korát meghazudtoló hévvel és határozottsággal köszöntötte a családülés résztvevőit és mondta el vallási töltésű gondolatait. 12. Perczel Béla I. 1819 -1888 Perczel Sándor és Boronkay Elvira házasságából, 13. gyermekként Bonyhádon született 1819. június 25-én. Tanulmányait a pesti piaristáknál kezdte, majd a pécsi püspöki joglíceumban folytatta és fejezte be 1839-ben. Húsz évesen került Tolna vármegye első alispánja, Magyary Kossá Sámuel mellé joggyakornoknak. 1840. áprilisában a megyei tisztújító közgyűlésen a főispán tb. aljegyzőnek nevezte ki. 1841. májusában szerezte meg a jogi oklevelét, amikor Pesten ügyvédi vizsgát tett. 1844 -ben vármegyei hivatalában megerősítették, a szekszárdi Védegylet pedig elnökévé választotta. 1845. augusztus 21-i közgyűlés másod aljegyzőnek, majd a két hónappal későbbi tisztújító közgyűlésen, mindössze 26 évesen az újonnan kialakított Központi járás vezetésével, tehát a főszolgabírói teendőkkel bízták meg. Az 1848. márciusi események hatására a Tolna megyei tisztikar, élén Ürményi József császárhű főispánnal, lemondott. Perczel Béla helyén maradt és hivatali munkáját továbbra is lelkiismeretesen végezte. A vármegyei központi választmány júniusi döntésének megfelelően Bátaszék és -Szekszárd nemzetőreit felszereléssel kellett ellátnia. Majd júliusban a Délvidék megsegítésére a Bács megyei ókéri táborba küldött nemzetőrség egyik kapitánya lett.