Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek II. (Szekszárd, 2000)

Sztankovánszky család (Cserna Anna)

Sztankovánszky család Sztankováni Sztankovánszky család Liptó vármegyéből származott, régi nemesi család. A családi levéltárban található XVI. századi eredeti és átírt oklevelek tanúsága szerint Sztankova nevű helységből erednek. A Vág völgyében fekvő falut Zsigmond király adományozta számukra 1425-ben katonai szolgálataik fejében. A „vérrel szerzett" birtokot a XVII. század bizonytalan viszonyai között elvesztették feltehetően. A családról, a családtagokról a török előtti és a török alatti időkből bővebb adatok nincsenek. A XVII. század végén tűnt fel Sztankovánszky András, mint Győr vármegyébe szakadt nemes. A vármegyei és a személyét illető iratok szerint 1696-ban püspökségi, 1719-ben pedig káptalan jegyzője volt. Majd a vármegye főjegyzőjévé, 1724-ben helyettes alispánná, s 1726-ban első alispánná választották. 1728-ban pedig a vármegye követeként szerepelt. Társadalmi helyzetét házasságával is stabilizálta. A törekvő, céltudatos nemes típusát képviselte, aki a hódoltsági területtel szomszédos megyében megalapozta családja jövőjét. Birtokszerzési esélyeit növelte azzal, hogy felesége, Horváth Julianna a családja révén részes volt a lengyeltóti Lengyel család birtokaiban, akiknek többek között Tolnában, Baranyában is voltak jelentős javaik. A tolnai és baranyai birtokokat végül is cserével szerezte meg Sztankovánszky András. A család genealógiája Andrástól vezethető le, csupán egyenes ági leszármazás mutatható ki. András fia, Pál apjához híven közéleti pályára lépett szolgabíróként, majd helyettes alispánként. 1752-ben házasságot kötött Bezerédj Klárával. Tolnán kívül Baranya vármegyében is igazoltatta nemességét 1754-ben, ahol Mocsolád helységben is egy jelentősebb birtokot birtokoltak. Általa a család végleg megtelepedett Tolnában. A XVIII. század közepétől állandó lakhelyük Kajdacs volt. Anyagi létalapjukat a 4000 kh biztosította. Először egy szerényebb épület állt a család rendelkezésére, amelyet Pál dédunokája 1895-ben újjáépíttetett. Pálnak egy gyermeke volt. András II. a megye jegyzője és táblabíró. Skublics Teréziát vette nőül. így jutott a család Zala vármegyében is jószágokhoz. Igen fiatalon halt meg. Skublics Teréziával kötött házasságából a 4 gyermek közül János Pápán, Budán tanult. Kitűnő képességekkel rendelkező, az angol, német, francia nyelven is jól beszélő művelt fiatalember volt. A Simontornyai és a Dunaföldvári járásban a