Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Dk Szilágyi Mihály: Takács Adám szekszárdi főbíró
Erogatio Pro Celario et Plébánia.215 Egéfilén az Város Pinczejétől az kömivesek- nek adtam fiáz három forintokat és 81 ‘Ad 103 F 81 ‘Ad. Item negyvén hat killa Meß ért per 1 f 50 d fiámlálvan adtam hatvan kilenczforint\okdX\ 69 F ltém Méfi Ótoknak2'6 adtam 2 F. 27 d. Itém az kömivéseknék adtam Borra 44 ‘A d. 175 F 53 d FOOR F.d. Latus Translate um] 175 F 53 d. Itém Palérnak adtam mégh(?) Máriást217 Discrétiob[a] 1 F. 14 d. Item Miklósnak Vasért, Bégért adtam 3F.37 d. Itém hat fiái fenyő fiáiért adtam 5 F 10 d Die 19. ^i/g[usti] Molnár Mártonnak adtam Ajtó Ragafitotol, és Ablak Rámáktól 6 F. 50 d. Itém az kik á fenyőfiálat hoztak sörré 29 ‘A d. 215 Kiadás a pincére és plébániára. 216 mészoltó 217 Régi pénzérték. A máriás garas (németül: Mariengroschen) a 16-19. század során vert alsó-szász ezüst pénzérme volt. Neve onnan ered, hogy eredetileg a gyermek Jézust tartó Szűzanya szerepelt az érméken. A legelterjedtebbek a bajorországiak voltak. A kortól és a verés helyétől függően különböző értéke volt. Magyarországon a XVIII-XIX. században a máriás általában a Magyarok Nagyasszonya képével díszített régi pénzek gyűjtőneve. 78
