Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Dk Szilágyi Mihály: Takács Adám szekszárdi főbíró

és Lázi István levita nevét is.113 114 115 116 A korábban hivatkozott dokumentum velük kapcsolatban azt jegyezte fel, hogy Oszlányit az apátság tiszttartója kevélysége miatt 1725-ben elmozdította állásából, kinek helyére Lázi István került."4 Lázi működésének első évére teszi a kálvinista presbiteri jegyzőkönyv írója a Bécsben tartózkodó Trautsohn szekszárdi apát és szekszárdi oppidum között megkötött szerződést. Ennek hatodik pontja ekként szabályozza a protestánsok vallásgyakorlatát: „...o/ly feltétellel engedtetett oskolamestert együtt tartani hogy tsupán tsak, az ő módjok szerént Könyörgéseket tehetnek, mivel a stólát a Plebánusnak fizetni tartoznak. ” (A Tolna megyei önkormányzati levéltár 1719-ből őriz az előbbivel megegyező kontraktust.)"5

Ezen időszak református életéből nem hagyható ki egy fontos esemény. Tolna vármegye 1725. szeptember 24-re beidézte a kálvinista lelkészeket és felhívta figyelmüket, hogy az 1721 után érkezettek 30 napon belül hagyják el a megyét."6 Egyúttal jegyzéket készítettek a tolnai senioratus lelkészeiről. Szekszárd kapcsán megjegyzi, hogy: „ a múltban lelkipásztora volt, most Lázy István az oskolamester. ” Feltételezhető, hogy a szekszárdi hívek ekkortájt a szomszédos Őcsénybe jártak istentiszteletre, mivel ott Szalay Andrást meghagyták prédikátori funkciójában."7

Csaknem háromszáz év pergett le a történelem homokóráján, amikor 1726. április 24-én - Szent György napján - Takács Adám átadta frissen megválasztott utódjának, Bors Istvánnak a főbírói pálcát, a pecsétet, az értéktár és a levelesláda kulcsait.

A város jegyzője összeszedte az évközi bevételi és kiadási bizonylatokat és 21 oldalnyi terjedelemben felvezette azokat, majd a bírók és esküdtek elé terjesztette megvitatásra és jóváhagyásra. A beszámoló utolsó szakasza szerint, a „böcsületes város ezen számadásomat Die July 1726 nemine contradicente acceptálta’’, azaz ,,ellentmondás nélkül” egyhangúlag elfogadta.

113 Vendel 1941.65. p.

114 Gál 1816. I. 2. p.

115 Gál 1816. I. 2. p.- MÉH. 2. MNLTMLP. c. 416.

116 Csáji 1958. 70-71. p.

"7 Csáji 1958. 46-47. p.

49