Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Dk Szilágyi Mihály: Takács Adám szekszárdi főbíró

A dombóvári és ozorai uradalom 13 településének együttes adataival számolva - 1720-ban - a különböző indíttatású adatfelvételek az alábbiakat mutatják:

Nádori adatfelvételben: 306 család Megyei összeírásban: 405 Földesúri kimutatásban: 578

Kétségkívül Egry László adatai állnak közelebb a valósághoz. O a földesúri szolgáltatások alól felmentett falusi plébánosokat és bírókat is regisztrálta.

Az előbbiek alapján látható, hogy nem mindenki tartozott az adózók táborához. Az alábbiakban szabályozták ezek körét Szek- szárdon az 1726. február 5-én megtartott generális kongregáción:

1. Azt kell jobbágynak tekinteni, akinek legalább két ökre vagy ugyanennyi tehene, illetve két lova van... akinek csak bora van, de az [legalább] annyi, hogy vagyoni képessége alapján jobbágynak tekinthető.

2. A henteseknek a mészárszékből eredő haszon után nem kell adózniuk, egyéb vagyonuk után azonban igen. A hosszúfuvar- és katona-beszállásolási kötelezettség alól, akárcsak a serfőzők mentességet élveznek.

3. A molnárok csak vagyonuk után adóznak, és mentesek a fuvar-, valamint a beszállásolási kötelezettség alól - a vendégfogadókhoz hasonlóan.

4. A kovácsok személyük után nem adóznak, de vagyonuk alapján igen.

5. A marhapásztorok, valamint az erdő-, szőlő-, rét- és vetés-csőszök mentesek a hadiadó fizetése alól. Megjegyzendő, hogy az efféle munkára birtokos jobbágyokat nem lehet alkalmazni.88

De térjünk vissza az összeírások további sorsára. A megyei apparátus feldolgozta a vagyoni állapotra vonatkozó adatokat, majd meghatározta a megyére jutó hadiadó összegét, az ún. quantumot, majd szétosztotta ezt az adófizetők között az adóalap arányában. Az adó helyes kivetésének jóváhagyása a megyei (általános) közgyűlésen (congregato generalis) történt meg, ahol a döntést a megyei adószedő, a perceptor javaslata alapján hozták meg.89

88 MNL TML Közgy. jkv. 1726-1729. 28-30. p.

89 Hajdú 1976. 208. p.

42