Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Dk Szilágyi Mihály: Takács Adám szekszárdi főbíró
kezett szomjas torkú borfogyasztók iránt. Marczali Henrik megfogalmazásában: ,,Sok megye még kívánta is, hogy vigyenek keblébe lovas katonaságot. ”71 Egészen másként értékelték ezt Szekszárd vezetői. A katonák eltartási költségei többnyire meghaladták a kincstártól kapott jóváírást. A térítés és a folyó piaci érték különbözete a „deperdita” (veszteség). A várost érő veszteség mértékére szolgáljon egy mindössze kilenc hónapra terjedő katonaellátás költségeinek bemutatása: kenyér (fontja 2 krajcárral számítva) 3788 Ft kenyér és hús (adagja (4 krajcárral) 850 Ft ingyenszolgálat (alkalmanként 1 krajcárral számítva) 545 Ft zab (adagja 4 krajcárral számítva) 2388 Ft ingyen széna és fü 1190 Ft előfogatok száma: 1 104 (ossz: 64 mérföld) értéke forintban 169 Ft természetbeni ingyenszolgálat az uradalmi tiszteknek 63 Ft Összesen: 8993 Ft A város jegyzője szorgalmasan vezette a deperdita-tételeket, arra a megállapításra jutva, hogy a beszállásolt katonaság kilenc hónap alatt 60 százalékkal többe került, mint a hivatalosan kivetett hadi- és háziadó 12 havi együttes összege.72 A hadfiak elszállásolására alkalmas nagyobb befogadóképességű jobbágy házakban, külön bejáratú lakószobát, lovaiknak istállót jelölt ki az elöljáróság. A lakrészt „katonakamrának” hívták. Egy későbbi végrendeletből77 megtudható, hogy a „katonaágy” a következőkből állt: két párna, egy derékalj, egy lepedő, takaró. A katonakamra fűtéséről, a napi húsadag megfőzéséhez elegendő tüzelőanyagról és sóról a gazda gondoskodott. A katonaágyba friss szalmát, az istállóba seprőt, lapátot, villát helyeztek el. A lakrész világítását a kiutalt gyertya vagy fáklya szolgáltatta. A bekvártélyo- zott ruházatát is a házigazda tartotta tisztán. 71 72 73 38 Marczali 1962. 151. p. MNL TML Ö/399. Conscriptio rerum deperditorum. Balázs Kovács 2008. 305. p.
