Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Dk Szilágyi Mihály: Takács Adám szekszárdi főbíró

őrzésére és táplálására. A kálvinistáknál (túlnyomó többségükben magyar ajkúak, a város legősibb telepesei) írták össze a vagyonfel- mérők a legtöbb sertést is. (Sok sertéssel rendelkezett pl. az Énekes és a Faddy család.) Az állatállomány alakulására nagyobb hatással azonban nem a helyi igények, hanem a városban és megyeszerte beszállásolt császári csapatok szükséglete volt. Jól mutatja ezt két adat. Az első, a viszonylagos békés 1725-ös évből származik. Ez évben Szekszárd 193 gazdájának 95 sertése járta a legelőket. Ezzel szemben 1742-ben - az Osztrák örökösödési háború (1740-1748) időszakában - majdnem négyszer annyi gazda mindössze 150 sertést birtokolt. Feltehetőleg az elvárható többletet a katonaság fogyasztotta el.53

Az állatok táplálására szolgáló réteket és legelőket, a város alatt folyó Sárvíz gyakran elöntötte. Ezért az állattartó földművesek kénytelenek voltak Harcon és Patlanban pusztákat bérelni. Főként ezekből a pusztákból tartották el marháikat. A legelők tulajdonosainak a rendszerint közepes minőségű szénáért ebben az időben szénaboglyánként 17 krajcárt fizettek. 54

Az állatok legeltetését felügyelő gulyások, tchéncsordások és bikaőrzők városi alkalmazottnak számítottak. Ezért ellátásukról is a testület gondoskodott. A főbírói számadás 1726. áprilisi kiadás rovatában olvasható, hogy két tehéncsordásnak nadrágot varrattak, Sinkó és Galambos gulyaőrzők bocskorpénzt kaptak. Egy valamivel későbbi napon Paczal Mihály és Bartók Mihály gulyás, majd Lakatos Péter kapott csizmát.55 56

A legelőre kihajtott állatok, köztük a sertések - miket közönségesen disznóknak neveztek - reggel kimentek a nagyvilágba, de este mindig hazamentek a legelő mellett felállított tanyához.5<’ Az állatokat Szent Mihály napjáig tartották kint a legelőkön. A be nem hajtott, elbitangolt, felügyelet nélkül maradt jószág kárt tehetett a szántóföldi termésben. Azonban ekkor már nem kellett az állattar53 MNL TML Ö/285., 302. S. c. 675.

54 MNL TML 1720. évi regnicoláris összeírás, Ö/278. Egy kaszás után egy közepes szekér szénát gyűjtöttek.

55 MNL TML FB

56 Andrásfalvy 1975. 379. p.

33