Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Dk Szilágyi Mihály: Takács Adám szekszárdi főbíró

A város szántói jó minőségűek, de a domborzati viszonyok miatt nehezen müvelhetők. A búza- és kukoricatermesztésre legalkalmasabb földek a korabeli leírások szerint a Borrév, Csatár, Faluhely, Hidas, Leányvár, Mihály-képe, Malomta, Palánk, Ördögvetteté- se, Ruzsamáj és Töllős dűlőkben voltak. Ezek a területek a Sárvíz árterén kívül, illetve a dombteraszokon, dombtetőkön húzódtak.34 Az itteni domborzati és talajviszonyok feleltek meg legjobban az említett növények termesztési igényeinek. A fennmaradt adatok - néhány szeszélyes időjárású évtől eltekintve - emelkedő terméseredményekről tanúskodnak. Ezt bizonyítják azok a búzatermésről készült kimutatások, melyeket 1712 és 1726 között rögzítették. 1712-es esztendőben 89 pozsonyi mérő, 1716-ban 110 pozsonyi mérő, 1717-ben 299 pozsonyi mérő, 1718-ban 605 pozsonyi mérő, 1726-ban 815 pozsonyi mérő búza termett.35

A mezővárosnak saját szőlőhegye van, szoléit a felszabadító háborúk évei alatt keletkezett károk (egy összeírás a város mellett emelkedő Bartina hegyen hét éve elhagyott szőlőterületet említ) miatt felújították.36 A megmunkálás minőségének megfelelően alakultak a hozamok, kapásonként 2-3 urna. A bort zamatétól és kelendőségétől függően osztályozták. Az első kategóriába sorolták azokat a szőlőket, amelyek piaci ára jó években meghaladta a két rénes forintot. Ezek adták a termés egyharmadát. A második kategóriás szőlők boraiért általában az egy forint 50 dénárt kapták, a többi legfeljebb egy forintért kelt el. A mezőgazdaságilag művelhető terület - a terep adottságoknak köszönhetően - jobban kedvezett a szőlőtermesztésnek és állattenyésztésnek, mint a növénytermelésnek.

A szekszárdi szőlőbirtokok sem voltak tartozékai a jobbágyteleknek, mint a szántó-, legelő- és réthasználat, ezért mindenki tudott szőlőbirtokot szerezni. A kiterjedt szőlőhegy sok szegény embernek nyújtott megélhetést. A lakosság gyors szaporulatát a messze földön híres vörösbortermelés segítette elő.37

34 Andrásfalvy 1975. 238. p.

35 MNLTMLÖ/265, 276., 310., 311., 313.

36 Holub 1974. 29-30. p.

37 Éppel János 1984. 20. p.

27