Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Link Dóra: Kánoni látogatás Szekszárdon 1828-ban. Egyházlátogatások Szekszárdon (1776-1828)

még mindig fontos téma volt a mise és a szentbeszéd nyelve. Ezen jegyzőkönyv szerint az első vasárnapi kismisén a rózsaflizért magyarul imádkozták végig, a második misén viszont orgonaszó mellett németül énekeltek, míg a plébániai szentmise beszédének nyelve egész évben a magyar lesz. Ezek a szokások szerepelnek az 1828-as jegyzőkönyvben is. A körmenetekről és az Oltáriszentség kihelyezéséről először az 1783-as vizita tett röviden említést.

1828-ban igen részletesen írásba foglalták a plébániatemplom miserendjét mind a vasár- és ünnepnapokra, mind a hétköznapokra. Ezt követően a litániák és hitoktatás, majd az Oltáriszentség kihelyezésének és a körmeneteknek az időpontját rögzítették. Olyan különleges kegyességi tradíciók is szép számban megjelennek, amelyek a korábbi jegyzőkönyvekbe még nem kerültek bele, bár: „Mindezeket a nép régi gyakorlat és szokás alapján teszi.” Igen erősen élt a szekszárdi népben a Mária-tisztelet, ugyanis erre a célra tizenkét fiatal lány külön imákat mondott és dalokat énekelt vasárnaponként, míg a Mária-ünnepeken fehér öltözetben gyertyát tartottak a szentélyben, s körmenetek alkalmával is ők kísérték a Boldogságos Szüzanya képét. Nepomuki Szent János és a Szent Kereszt ereklyéjének imádata is élő hagyomány volt ekkoriban Szekszárdon, miként a Balázs-napi gyertyás áldásosztás, vagy a János-napi boráldás és Szentháromság imádata a város központjában emelt fogadalmi szobornál, méghozzá nem csak az ünnep napján, hanem egész nyolcadán át.

A kegyes alapítványok szokása először az 1811 -es jegyzőkönyvben jelent meg. Ebben arról olvashatunk, hogy az uradalom évi 30 forintot ad az iskolamesternek, hogy a szegény iskolás gyerekek között ossza szét. 1828-ban már nyolc alapítványt sorolnak fel. Az alap egy-egy esetben rét, illetve szőlő, a többi hat ki- sebb-nagyobb összeg, amelyeket meghatározott kamatra helyeztek ki különböző személyeknél, vagy egy esetben az árvaszéknél. Az alapítványokat különböző misék (rekviem, kismise, ünnepi mise) mondására hozták létre általában az alapító, vagy más hívők üdvére. De nem csak személyek, hanem például a Remete kápolna részére is hoztak létre alapítványt, a szekszárdi egyházközség pedig arra, hogy Szekszárd patrónusa, Szent László és a villámcsapás és jégeső ellen védő Szent Donát napján ünnepi szentmisét tartsanak. Kegyes intézményként 1811-ben, miként 1828-ban is megemlítik az 1802205