Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Dk Szilágyi Mihály: Takács Adám szekszárdi főbíró

A kézműves szakmában ismert és elismert bíróuraimék között található a „tanult szakmát” szőlészkedéssel kigészítő Bors István (az 1726. év őszi választásakor előtérbe kerülő főbíró), majd Men- gusár Mihály (1728-29-ben főbíró) és Paczal Mihály (kinek neve az 1725-26. évi főbírói számadásban is szerepel).22

A bírói tiszt betöltésével egyidejűleg szőlőműveléssel foglalkozó szekszárdi gazdák között tartható számon Bátai István, Csonka János, Fakó János, Horváth Mihály, Homung Ferenc, Kocsis Márton, Mészáros János, Prantner György és Trajber László.

Bíróuraimék adómentességükön felül természetbeni juttatásban is részesültek. Az 1725. május 21-i kiadások között szerepel a főbíró és három bírótársának varratott csizma ára (8 ft, 11 kr.) December 22-én 3 kisbírónak számolnak el 6 Ft-ot ugyanilyen célra.

r

Úrbéri szolgáltatások

A munkaerőhiánynak tudhatjuk be, hogy a földesurak igyekezték túllicitálni egymást jobbnál jobb feltételeket kínáló úrbéri szerződési ajánlatokkal. Voltak olyanok, akik ellenálltak a csábításnak, voltak, akik éltek a lehetőséggel és a felkínált lakhelyre költöztek. Az egyes döntések hátterét vizsgálva a következő okok határozhatták meg a költözéshez való viszonyt. Mindazon családok, kik megszakítás nélkül, mint például a református felsővárosi magyarok, hosszú időn keresztül egymás mellett éltek, érthető módon jobban összekovácsolódtak. Egy-egy háztartásban, egy-egy tűzhely mellett több generáció is megfért. A tartósan egy helyen élők valamiféle egzisztenciával rendelkeztek a jöttmentekkel összevetvén. A Bátai, Seres, Csötönyi, Faddi, Takács és Csizmadia családok nem egykönnyen adták fel a több évtized alatt kivívott társadalmi és gazdasági pozícióikat. Nem igazán engedtek tehát a szomszédos földesúr ágense csábításának.

22 Elemzett korszakunkban, sőt a későbbi időkben is bizonyíthatóan a kézművesek jó része koratavasztól késő őszig a szőlőskertjével volt elfoglalva. Ennek köszönhetően alig jártak el vásározni, műhelyeiket gyakorta zárva találták, és csak a szüreti, borpréselési munkálatok után kezdtek eleget tenni a felhalmozott megrendeléseknek.

20