Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Dk Szilágyi Mihály: Takács Adám szekszárdi főbíró

A bírókat megillette a pecséthasználat joga. (Lásd Takács Adám főbíró 1725/26. évi számadásának keltezése!18) A pecsétnyomó emblémája kezdettől fogva kihangsúlyozza a szőlőkultúrát, de helyet kap benne a gabona és az egyházi hagyomány. Szekszárd mezőváros pecsétje az utóbbit hangsúlyozza ki a templomtoronnyal, benne szőlőfürttel és gabonakalásszal.19

Az elöljáróság jogi személlyé alakulása szokásjogi úton fejlődött. Ebben fontos szerepük lehetett azoknak az adózási és hadellátási feladatoknak, amelyekkel a vármegye és a szekszárdi apátsági uradalom megbízták. Ki kellett alakulnia egy megfelelő szintű önigazgatásnak és vele párhuzamosan a város önálló vagyonának.

Mérey Mihály szekszárdi apátnak és utódainak gondoskodniuk kellett a város és az egyházak használatára szolgáló ingatlanok elhatárolásáról. A városháza, a helyi lakosság vallási szükségleteinek megfelelő római katolikus és kálvinista templom, imaház, papiak megépítése, karbantartása, alkalmazottainak javadalmazása éppúgy az elöljáróságra tartozott, mint a községi hidak, utak, szántók, szőlők, kaszálók használata, szintúgy a kocsma, mészárszék, szeszfőzde és a vásártartás bérlete.

Sajnálatosan nem maradt fenn levéltári adatunk a 18. század eleji időkből a bíróválasztások menetéről. Tolna vármegye néhány településének történetéből hozzávetőleges fogalmat alkothatunk városunk bíró választásának gyakorlatáról. A választást kezdetben április 24-én, Szent György napján (majd a 18. század végétől november 1-jén, Mindenszentek napján) tartották megfelelő külsőségek közepette. (Ez utóbbi dátum egybeesett az ún. katonai év kezdetével is.) A főbírói zárszámadás is ehhez igazodott. Az 1725. április 24-től 1726. április 24-ig terjedő időszakról 1726. július 8-án fogadta el a „Böcsületes Város” teljes egyetértéssel Takács Ádám jelentését.

18 Takács Adám saját pecsétjével hitelesítette a főbírói számadást. A címerpajzson szarvas, felette nagy testű madárképe vehető ki. A vörös viaszpecséten egy „A ” betű is látható. MNL TML V./l. Szekszárd Mezőváros Tanácsának iratai, Főbírói Számadás 1725/1726. (továbbiakban FB)

19 A várost újratelepítő Mérey Mihály apát címere - mai ismereteink szerint - csak az 1711. évi telepítési szerződés pecsétrajzában maradt fenn. Ebben csak egy pelikánt látunk. Akárcsak az 1564-1571 között használt Mérey-család címeren, itt is taraj ékesíti a pelikán fejét, csőrével a mellét veri, vérével a kicsinyeit táplálja.

16