Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Cserna Anna: „Pro memoria”. Idős Bartal György jegyzetei az ősi juss visszaszerzéséről

minisztérium vezetői tisztségét töltötte be november elejéig. Ekkor Windischgrätz rendeletére kiutasították Bécsből, és a következő év nyarán elbocsátották udvari tanácsosi állásából. Ez a hihetetlen karriertörténet ekkor befejeződött. A családi emlékezet szerint az uralkodó teljes bizalmát élvező Bartal György udvarhüsége nem párosult vak elkötelezettséggel, mindenkor és minden helyzetben a magyar nemesi tradíciók követőjének is számított. A magyar nemesség zöméhez hasonlóan e kettős „ meghasonlottságban ” élt. Az őt jól ismerők úgy vélték karrierjének titka a kitűnő képességei mellett a szorgalma, a felkészültsége, a törvény tisztelete és a realitás érzéke. Külső megjelenése tükrözi valamiképpen értékelendő jellemvonásait. Öregkori portréja szilárdságot, keménységet, rendíthetetlensé- get sugalló és megingathatatlan ember benyomását közvetíti.

Damazéri birtokára visszavonulva visszatért kedvenc foglalatosságához a jogtörténethez. Kora ifjúságától fogva foglalkozott a jogtörténettel, a középkori magyar jogban kortársai szerint európai tekintélyre tett szert. A Tudományos Akadémiát alapító társaságnak, illetve 1830-tól az akadémiát igazgató tanácsnak is tagja volt. Élete vége felé családjának története is izgatta. Bartal György alapozta meg a családi levéltárat. Az összegyűjtött családi dokumentumok alapján a családtörténeti kutatásait több írásában is közzé tette. Haláláig tevékeny ember maradt.1’ Halálakor sok-sok méltatás, életútját követő nekrológ jelent meg a korabeli napilapokban, amelyek az élettörténetéhez szolgáltatnak kitűnő adalékokat. A tudományos élet nevében személyes jó barátja, Pauler Tivadar köszönt el, aki Bartal György jogtörténészi jelentőségét foglalta össze. Méltatta Bartal Györgynek az ősi alkotmány tételeivel kapcsolatos alapos szakértelmét, a diétán, a törvénykezésben a legkülönbözőbb témák tárgyalásakor kamatoztatott hatalmas jogi tudását, amelyek alapján végeredményben a jogtudós titulust kiérdemelte. Jelentős jogi publicisztikája is a szellemi örökségének része. Többek között az állam és az egyház szerkezetét vizsgáló jogtörténeti „ Commentá- rai” közzétételére Ferenc császár ösztönözte. Pauler Tivadar a jog- történész Bartal György emberi jellemvonásait is csokorba szedte, ami kortársi vélemény is volt egyben. Barátai, hivatalnoktársai a 13

13 Bartal 1937, 86-105. p.

96