Tolna Megyei Levéltári Füzetek 14. Tanulmányok (Szekszárd, 2014)

Dk Szilágyi Mihály: Takács Adám szekszárdi főbíró

Történelmi előzmények - Mérey Mihály, a telepítő apát A Buda-eszéki országút elágazásánál Tolna és Báta között népesült be Szekszárd, a római korban Alisca néven ismert domboldali település. Mezővárossá fejlődéséről kevés adatunk maradt. „Oppi- dum ’’-ként első ízben egy 1485-ből fennmaradt oklevél említi, de nem szól népességről.1 A következő oklevélből az tűnik ki, hogy a Lippay-szőlő két aranyforintért cserélt gazdát.2

A mezőváros településszerkezetéről a 16. századi török adóadminisztrációból értesülhetünk. A Felfalvi mahalle - a Bartina és Kisbödő utca - 15 portát számlált, a település Dunára és Sárvízre néző része, a Szekszárd mahalle - a mai Vörösmarty és Babits utca - 45 adózó portával rendelkezett.3

A török megszállók 1686. évi kiűzéséig ebben a két városnegyedben élt a többségében magyar református népesség.

Maximilian Emanuel bajor választófejedelem hadibeszámolójában az áll, hogy Szekszárd török uralom alóli végleges felszabadításának napja 1686. szeptember 22-én virradt fel. A város délszláv és török helyőrsége az Eszék felé menekülő török és tatár seregekhez csatlakozott. Velük tartott családjuk is.4

A török hódoltság idején elmenekült Benedek-rendi szerzetesek nem tértek vissza többé Szekszárdra. Javaikat idegen földesurak bérelték, ám a föld hasznát nagyrészt a török megszállók, azok kiűzése után mintegy tíz éven át Martonfalvay István szekszárdi helyőrségi kapitány és további két földesúr élvezték.5

Az 1690-ben megalakult Ujszerzeményi Bizottság, méltányolva Mérey Mihály érsekújvári plébános érdemeit, 1693. október 11- én Lipót császárral aláíratta a szekszárdi apátúri kinevezéséről szóló okmányt. Méreyt nem csüggesztette el sem a romokban heverő apát1 Vass 1990. 58. p.

2 Vass 1990. "in promonlorio oppidi Sexardiensi. ” 62. p.

3 Vass 1990. 70. p.

4 Vass 1990. 94. p.

5 MNL TML Kämmerer 2. Szekszárd dosszié. 1689. nov. 2. Pinderóczy László összeírása.

9