Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Dr. Dobos Gyula: Tengőd évszázadai

1848-49-ben nem került sor a községek jogállásának módosítására.

1859-ben jelent meg a községek helyzetét szabályozó császári pátens, amelyben a községek egy bürokratikus hierarchia legalsó láncszemeként szerepeltek. E pátens tette lehetővé az addig községi jogállással nem rendelkező, uradalmi központokból is községek szervezését. Fontos rendelkezésének tekinthető a községi illetőség intézményének bevezetése, amelynek az árva- és segélygondozásban volt jelentősége.

Komoly változást hozott az 1871. 18. te., amely megkülönböztetett rendezett tanácsú városokat, (régi rendezett tanácsú községekből vagy mezővárosokból), valamint kétféle községet, úgymint nagyközségeket (régebbi mezővárosokból vagy falvakból), valamint kisközségeket, melyek más községekkel szövetkezve voltak képesek jogaik gyakorlására. Ebben az esetben kettő vagy több kisközség körjegyzőséget képezett, és e községeknek közös körjegyzőjük volt.

A községek jogai:

1. Saját belügyeikben határoztak, szabályrendeleteket (statútumokat) alkottak.

2. Elatározataikat választott elöljáróik és közegeik által hajtották végre.

3. Rendelkeztek a községi vagyonnal.

4. Községi adót vethettek ki és hajtottak be.

5. Gondoskodtak a tisztán községi utakról és egyéb közlekedési eszközökről.

6. Gondoskodtak a községi iskolákról és rokon intézetekről.

7. Kezelték a tűz- és közrendőrséget, valamint a szegényügyet.

A jogok gyakorlásának feltételei:

1. A képviselő-testület által elfogadott szabályrendelet csak a törvényhatóság jóváhagyását követően volt végrehajtható.

2. Választó lehetett minden 20 év feletti adófizető községi lakos, kivéve, ha csak kereseti adót fizetett és gazdai hatalom alatt állt.

3. Választó lehetett azon cég is, amelynek a községben vagyona volt.

72