Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Hegedűs Gyula: A pincehelyi kórház története

voztak a kórházból, más kórházba, más körzetbe pályáztak, így állandó problémát okozott az újabbak betanítása. Ez a jelentős fluktuáció azt eredményezte, hogy 2-3 évenként cserélődött az orvosgárda.

A hatvanas évek elejétől kezdve már jól képzett, szakmailag magas színvonalon tevékenykedő orvosok végezték a műtéteket. Ekkor már a műtő is megfelelt a kor színvonalának, ám mivel az egész intézményben csak egy volt, azt meg kellett osztani a szülészet-nőgyógyászati osztál lyal.

A sebészeti osztály a kezdetektől fogva állandó ágyhiánnyal küzdött. Az osztály forgalma már az első években igen magasra emelkedett. Ennek oka az volt, hogy az ellátandó nagy körzet sebészeti szempontból a kórház megnyitása előtt igen mostoha körülmények között volt. Az egyetlen Tolna megyei kórház messze volt, az utazás nagyon körülményes, ezért az egyszerűbb sebészeti beavatkozást igénylő eseteket (pl. sérv) ameddig csak lehetett elodázták a betegek.

Pincehely mezőgazdasági vidék volt, ezért elsősorban a mezőgazdasági baleseteket kellett ellátni, de nem hiányzott a palettáról az ipari vagy éppen a közúti balesetek ellátása sem.

Az osztály személyzeti ellátottsága hasonló volt a másik két osztályéhoz, kevés volt a szakképzett és sok a szakképzetlen munkaerő.6

Dr. Pilaszanovich Tivadar első beosztott alorvosa dr. Nagy János volt, aki költői lélek lévén több. úgynevezett alkalmi verset írt. Íme egy versének részlete:

,, Nyitva hagytak egy vízcsapot.

Csak azt tudnám, hogy ki volt?

A kifolyt víz elöntötte A kórtermet és folyosót.

Úszva tettük a vizitet,

A nővér közben azt súgta,

Én Istenem, mi lesz, ha ezt Anna nővér megtudja! ”

6 Dr. Lukovits István és dr. Pilaszanovich Tivadar i. m. 6. p. Gősi Györgyné sebészeti asszisztens visszaemlékezése.

538