Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)
Dr. Dobos Gyula: Tengőd évszázadai
fejni akarjuk. A szabályozás fontos összetevője volt a földbirtokok nagyságának, minőségének felmérése, rögzítése, a jobbágy szolgáltatásainak egységesítése. Országosan egységessé tett terhek mellett a földesúrnak sem volt arra lehetősége (természetesen többletkedvezményt elvileg adhatott), hogy kedvezményekkel jobbágyokat csábítson el más birtokostól. Ezt az állami célt szolgálta az 1767-es úrbéri pátens, amely nemcsak a földesúri szolgáltatások mértékét szabályozta, hanem rendezte a földesúr és a község viszonyát is. E Mária Terézia által kibocsájtott nyílt rendelet lényeges pontjai a következők voltak:- a bírót a község a földesúr három jelöltje közül választhatta- a földesúr a bírót bármikor leválthatta községi elöljárósághoz tartoztak az esküdtek, a jegyző és a borbíró község gazdálkodásáról évente beszámolt a földesúrnak az állami adókat a község közvetlenül a vármegyei pénztárba fizette- a község joghatósága alá tartozott kisebb kihágásokban való ítélkezés, de a bíró egy forintnál nagyobb büntetést nem szabhatott ki. A jogi szabályozásra 1767-ben Magyarország területére, tehát Erdély kivételével, bevezették az úrbéri pátenst (urbárium). Ebben szabályozták a paraszti terheket. A paraszti szolgáltatás a sessio ’4 nagyságától vált függővé. Évente 52 igás vagy 104 gyalog robotot kellett teljesíteni. Szabályozta a rendelet ezenfelül az ajándék nagyságát is. E rendelet törvényes viszonyt teremtett a földesúr és a jobbágy között. Ugyanakkor ennek hatására megindult a jobbágyság erőteljesebb differenciálódása. A termelés körülményei, a terméseredmények, a telkek országbeli elhelyezkedése más lehetőséget teremtett. A nyugati megyék jobbágyai pl. be tudtak kapcsolódni a mezőgazdasági kereskedelembe, így ott meggyorsult a telkes jobbágyok (jobbágyparasztok) felemelkedése. 44 44 latin szó, jelentése telek. 48
