Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Brunn János: Fejezetek Györköny történetéből (1945-1985)

iskolai szünetekre koncentrálódott.) Konfliktus forrásává vált a családban, hogy a nagyobb mobilizáció és a modernizáció következtében az ötvenes évektől kezdődően, majd a hatvanas években felerősödve a falusi ifjúság körében is rohamosan terjedtek a városi minták. Ennek eredményeképpen változtak meg a fiatalok ruházkodási szokásai, a hajviseletük, új szórakozási formák alakultak ki, átalakultak a szexuális normák, és egyre inkább szabadabbá vált a fiatal generációk számára a párválasztás is. Ezek a tendenciák természetesen egyaránt érintették az őslakos svábokat és a betelepülteket, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy az együttélés során mérséklődött, majd megszűnt a köztük lévő korábbi szembenállás.

Negyven év történetét a változások tömör összefoglalásaként - egy valós elemeken nyugvó fikcióval zárjuk. Képzeljük el, hogy egy 1946-ban fiatalon kitelepített sváb őslakos 1985-ben, több évtizednyi távoliét után, ismét ellátogatott szülőfalujába, Györkönybe. Igencsak más látványban volt része, mint amikor elhagyta a községet. Nagydorog felől érkezvén, a községbe vezető lejtőn a temető mellett ereszkedve, a jól ismert templomtorony látványa ötlött elsőként a szemébe. Az még a változatlanságot sugallta. Bent a faluban, az utcákon végighaladva azonban már egészen más kép tárult elébe. A sok nád- vagy többségében inkább zsúptetős ház helyett megváltozott homlokzatú, cseréptetős épületeket látott, itt-ott tűnt csak fel a főutcán egy-egy még eredeti formájában megőrzött, polgári stílusban épült, hajdan nagygazda birtokolta, azóta másé lett lakhely. Az utcanevek nagyjából változatlanok, néhányat kivéve: a régi Király utcából Szabadság utca lett, a Rét utcát a község híres szülöttéről Tolnai Lajos utcának nevezték el, új az Alkotmány utca. Az emberek egymás közti beszédét hallgatva, többször hallott magyar, mint német szót; és bár a vele egykorúnkkal vagy az idősebbekkel még az anyanyelvén társalgóit, azok gyerekei már gyakran magyarul válaszoltak neki. Csodálkozott, hogy kocsijával, a nagy eső ellenére, nem ragadt bele az utcákon a sárba. Nem gondolta volna, hogy amit ő otthon megszokott, a betonút, mára már itt is csaknem természetessé vált. Megérkezése után másnap elment megnézni a régi házukat is. Ekkor hirtelen nehéz lett a szíve: megrohanták az emlékek. Nem ment be, hiszen az új lakókat nem ismerte. Egy

472