Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Brunn János: Fejezetek Györköny történetéből (1945-1985)

társadalomnak a peremén voltak a nincstelen mezőgazdasági munkások, a cselédek.

Külön csoportot alkottak a faluban a kézmüvesek-iparosok és a kereskedők-boltosok. Ehhez a réteghez a háború előtt mintegy 130 fő tartozott, és a lakosság igényeit csaknem teljes egészében kielégítették.

A község társadalma a mezőgazdaság kollektivizálása következtében az ötvenes évektől kezdődően jelentősen megváltozott. Az értelmiségieket képviselte változatlanul az orvos, a lelkész (aki csak a lakosság körében számított továbbra is véleményformáló erőnek, a hivatalosság szemében inkább szálka volt); és ide tartoztak a most már állami alkalmazásban lévő tanítók, tanárok óvónők. Új elemként jelent meg ebben a rétegben az agrárértelmiségieké. A nyolcvanas évek elején hat felsőfokú végzettségű vezetője volt a téesznek: a téeszelnök, a főagronómus, a gépészeti ágazat vezetője, ezen belül a gépcsoport (traktorosok) vezetője, a főállattenyésztő és a növényvédős szakember. 14 Fokozatosan nőtt az évtizedek során a középfokú végzettségűek száma is. A faluközösség választott testületében, a községi tanácsban a tanácstagok foglaltak helyet, élükön a tanácselnökkel. A jegyző helyett a tanácstitkár irányította a község működésével kapcsolatos hivatali munkát.

A két megmaradt magángazda kivételével a téeszbe belépett tagságot korabeli terminussal „szövetkezeti parasztságnak” nevezték. Ez azonban már nem volt a történeti értelemben vett parasztságnak nevezhető társadalmi réteg. A tagok, mivel a földjeiket bevitték a téeszbe, saját tulajdonú birtokkal a továbbiakban nem rendelkeztek. A közösben ettől kezdve mint alkalmazottak tevékenykedtek, akiket a brigádvezetők irányítottak, osztottak be az éppen esedékes munkára. A mezőgazdasági termelés összetett, korábban családon belül hagyományozódott munkaformái helyett csupán egyes részfeladatokat láttak el. Nem csak a tulajdonukat vesztették el a tagok, hanem az önállóságukat is. Ezt az önállóságot azonban részben megőrizték a háztájiban való tevékenységük során, ott még a maga ura lehetett az ember. 313 314

313 Vö: BRUNN. 1996. Függelék.

314 Id. Brunn János volt téeszelnök közlése.

466