Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Dr. Dobos Gyula: Tengőd évszázadai

katonákat hússal, kenyérrel, borral és más szükséges dolgokkal a nyomorult népnek kellett ellátnia. Az élelmezésért két krajcárt kaptak, ha kaptak, amiből a bor iccéje 10 dénár volt. Mindehhez járult az ezredek gyakori szállítása. Mivel a szomszédos megyék gyakran nem tudták a területükre érő szekereseket felváltani, ezért a szekerekkel mire Csongrádra, Vukovárra, Péterváradra a táborokba oda- és visszaértek 3-4 hétig is távol voltak. 4 * 6 Gyakori esetnek számított, hogy a hosszú fuvar közben az állatok elpusztultak. Mindezt tetézte Tolna megyében az 1716. évi a nyári jégeső, amely nagy károkat okozott a gabonában és a szőlőskertekben. A vármegye méltányolta az áldatlan helyzetet, a felére csökkentett szállítási kötelességek teljesítésére kijelölt települések között szerepelt Tengőd is. 3

1716. november 23-i szekszárdi közgyűlésen fogadták el két ezred megyei elszállásolásának tervét. A Livingstein ezred egyik századát a központi, a másikat a Tamási Dombóvári körzetben szállásolták el. E felosztás szerint Tengődre, az előbbi ezred Raunach kapitánya által vezetett egyik századából. 4 közlegényt szállásoltak be.76 Ugyanekkor Kányában 5, Felsőiregen pedig 9 katonát helyeztek el a téli időszakra. Egy hónappal később háromra csökkentették Tengőd terhét, a 4. főt Döbrököznek adták ellátásra.

4 Kezdetben 36 szekeret 6-6 marhával kellett volna kiállítani, de erre képtelen volt a megye, ezért 1716-ban ezt Baranya kvótájához hasonlóan a tohad- biztosság Jenő herceg [Savoyai Eugen] hozzájárulásával felére csökkenthétté.

Link, Regeszták 93. p.

6 Acsády: A magyar jobbágyság története Bp. 1906. 324. p. .Járt a katonának saját ellátására (orális portio) hetenként 5 font hús, 14 font kenyér, továbbá ágy, gyertya és fa, lótápul (equalis portio) hetenként I ‘/i mérő zab és 10 font széna. Mindezt a szállásadó paraszt szolgáltatta a katonának havi I tallér fejében, amelyet hó végén a katona zsoldjából levonva fizettek ki a parasztnak. " Ha megkapta is, a termények piaci ára jóval magasabb volt. mint amit a katonaság hajlandó volt fizetni. Szerencsés esetben a piaci ár és az önkényesen megállapított katonai ár különbségét a vármegye pótolta. A vármegye a beszállásolásokra mindenképpen ráfizetett, hiszen a házipénztárából kellett pótolnia az árkülönbséget (deperdita). amely a jobbágyok adójából táplálkozott.

38