Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)
Brunn János: Fejezetek Györköny történetéből (1945-1985)
84. számú minisztertanácsi rendelettel kapták vissza teljes körű állampolgári jogaikat.61 62 Az ellenségeskedés azonban csak évekkel később enyhült, majd évtizedek múlva szűnt meg véglegesen. A bírótól a tanácselnökig A közigazgatásban a háborút követően kaotikus állapotok uralkodtak. Erre egy 1947-ben kezdődő és 1948-ban befejeződő fegyelmi eljárás irataiból derül fény, amely Martényi Ilona községi irodatiszt ellen indult, mivel a községi iratokat a lakásán tartotta, és ezt a kiküldött földmémök elöl elhallgatta. A föld- mérnök 1946 augusztusában érkezett a faluba, a sváb ingatlanok kiosztását végezte, és az irodatiszt csak 1947 májusában közölte, hogy a térképek és más községi iratok nála voltak megőrzésre a háború óta. A felsőbb szerveknek az volt a gyanújuk, hogy Martényi Ilona meg akarta akadályozni a földmérő munkáját. 1948 februárjában az irodatisztet felmentették a vád alól. Martényi Ilona a meghallgatás során részletesen előadta az iratok történetét. Eszerint 1944 decemberétől kezdve vitte haza az iratokat a községházáról, mert ott akkor az orosz parancsnokság rendezkedett be, így a hivatalos ügyeket a község vezető jegyzője és ő is a saját lakásán végezte. 1945 januárjában két györkönyi lakos (Koch Frigyes és Prack Mihály) a községháza udvarán kiszórva talált iratokat elvitte hozzá. Később a falu más lakosai is vittek hozzá talált iratokat, tudván, hogy ő megőrzi őket. A válogatásban és a rendszerezésben Prack Erzsébet és Gazdag János segítettek neki. Az összes melléképületet és a padlásokat is felkutatták, hogy megmentsék az értékes iratokat. Martényi Ilona mihelyt lehetett (1945 májusában mehettek vissza a községházára) folyamatosan vitte vissza az iratokat. A meghallgatott tanúk teljes mértékben megerősítették az irodatiszt szavait, valamint azt, hogy nevezett igen lelkiismeretes munkát végez, és csak köszönet jár érte, hogy az iratokat megmentette.6' Martényi Ilona a györkönyiek később szeretettel emlegetett Ilus nénije volt. 61 TÓTH. 1993. 189. p. 62 TMÖL. GyKi 1878/1947. cs 615/1948. 368
