Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Brunn János: Fejezetek Györköny történetéből (1945-1985)

fújdogálnak. ” Majd következik vastagon nyomtatva a végkövetkeztetés: ,, Gvörkönyben még mindig háti dny. ha valaki magyar. " Ma már nem tudjuk pontosan rekonstruálni, hogyan történhetett az eset. Az 1945 májusában Györkönybe került magyar nemzetiségű Takó István evangélikus lelkészről azonban nehezen képzelhető el, hogy ezzel az érvvel utasította volna vissza a kérést. Sokkal valószínűbb, hogy ezúttal is inkább a svábokkal szembeni hangulatkeltés volt az újságcikk célja.

A fiatalok körében az első években rendszeresek voltak az egymást szidalmazások-csúfolódások, (egyik részről a „svábozás", másik részről a „csángózás”); az utcai, kocsmai összetűzések, verekedések. 1949. december 7-én sajnos gyilkosságba torkollott az ellenségeskedés. A történet még a szüreti bálon kezdődött, amikor is Iklódi Lajos almát lopott, amiért Sandi István mint szüreti csősz két forintra megbírságolta. Ettől kezdve nem jó szemmel nézték egymást. A végzetes napon kétszer is találkoztak egymással. A kora esti órákban csak szóváltásra került sor, azonban később újra összefutottak, amikor rövid verekedés közben Iklódi szíven szúrta Sandi Istvánt, aki a helyszínen meghalt. Mivel mindketten társaságban voltak, a gyilkost hamarosan elfogta a rendőrség, és a rögtönítélő bíróság Iklódi Lajost 15 évi (egyházra ítélte. Enyhítő körülményként vette figyelembe a bíróság a v ádlott büntetlen előéletét, hogy a 20 éves korhatárt a tette elkövetése idején alig haladta meg, beismerő és megbánást tanúsító magatartását, valamint italtól felheviilt állapotát."' A tett elköv etése után közvetlenül azonban még semmiféle megbánásról nem volt szó. Miután hazament, csak ennyit mondott az apjának: ..Egy svábbal kevesebb van". Sandi István ugyanis anyai ágon német származású volt/"

Az együttélést magyarok és németek között még jó néhány évig mérgezte meg a kölcsönös bizalmatlanság. Továbbra is gyakoriak voltak az utcai és kocsmai verekedések is. de a fentihez hasonló tragikus kimenetelű több nem fordult elő. Hivatalosan a kitelepítés hatálya alatt álló, de itthon maradt és a kitelepítésből visszajött német nemzetiségűek az 1950. március 25-én kiadott

w TMÖL GyKi 2844/1949. wl Id. Brunn János (1920) közlése.

367