Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Brunn János: Fejezetek Györköny történetéből (1945-1985)

Zimre Péter (1938 2006) író, neves filmforgatókönyvek szerzője „Hazatérés Heimkehr” című dokumentumfilmjéből tudjuk, hogy a telepesek között is akadtak tisztességes, becsületes emberek, akik elismerték, hogy megtévesztették őket, amikor azzal az ígérettel csábították őket Kelet-Magyarországról a Dunántúlra, hogy a svábok házai üresen állnak, és az állatok az éhségtől visítoznak az istállókban. Voltak többen is, akik fájlalva a történteket segítettek a svábokon, ahogy tudtak. Ebben a filmben meséli el egy sváb asszony, hogy az elhurcolásuk előtt közvetlenül átdobott a kerítésen öt hízott libát a telepes szomszédasszonyának, akivel jóban volt. A szomszédasszony aztán levágott belőle két libát, a húst kisütötte, és átvitte a sváb asszonynak és családjának a nagydorogi vasútállomásra, miközben a szerelvény napokig állt az állomáson. A tehervonat aztán november 14-én, csütörtökön, a tervezett időben délután öt órakor elindult. Györkönyben ekkor, az eltávozókat búcsúztatva, megszólaltak a harangok. Ez utóbbi tényt a filmben az író édesapja, Zimre Gyula mondja el, aki a kitelepítés idején metodista lelkész volt Györkönyben.

Ezekben a napokban játszódik Lázár Erv in „Keseríifíí" című novellája is. A fikció szerint a györkönyi Pámer Konrad és felesége, Hoffman Lizi az utolsó pillanatban az éj leple alatt elmenekül a kitelepítés elől a közeli, mégis az Isten háta mögöttinek számító Rácpácegresre. (Rácpácegres valójában az író szülőhelyének. Alsórácegrcspusztának felel meg.) Itt ismerőseik befogadják és elrejtik őket. Akad azonban köztük egy áruló, es már vinnék is a két idős embert a nagydorogi vasútállomásra, amikor az események váratlanul csodába fordulnak át. A menekülő házaspár szivárványszínű keserűfűvé változik át. amit aztán a következő éjszaka az egyik rácpácegresi férfi átvisz a györkönyi temetőbe. Ott elülteti a növényt a következő szavak kíséretében: „ Na, Lizi néném, itt hun vannak. Isten nyugtassa magukat. ” A megrendítően szép történetnek van valóságalapja is: Lázár Ervin édesapja valóban menedéket adott egy, a kitelepítés elől elmenekülő, bujkáló györkönyi családnak. s Az akkor tízéves gyermek a maga által is megélt eseményeket természetesen

ORDAS. 1992. 44-45. p.

357