Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Brunn János: Fejezetek Györköny történetéből (1945-1985)

napokra 3 községi esküdtet és 3 telepes fiatalembert. Ezeken a napokon és ezen időben a dobosok állandóan tartózkodjanak a községházán. 3 lovas kocsi álljon készenlétben (fenti időben) a községháza udvarán (név, lakásjegyzék idejekorán átadandó). Az áttelepítésre kötelezettek részére a Márka kifizetése Nagydorog vasútállomáson fog megtörténni. A nyugtatömbök aláírására 5 esküdtet jelöljön ki, akik dr. Bartek István pénztárossal vegyék fel az érintkezést ”."’6

Minden elő van tehát készítve. A tényleges kitelepítés pedig az érintettek és az elöljáróság számára is - bár várható volt - teljesen váratlanul, másnap, november 11-én, a györkönyi búcsú hétfőjének hajnalán kezdődik el. Ekkor viszik a listán szereplők közül az első transzportot a nagydorogi vasútállomásra. Mindössze fél órájuk van a családoknak, hogy a szükséges és engedélyezett holmijukat összecsomagolják. Tudni kell. hogy a búcsúhétfő még ünnep a györkönyiek számára, ezért is meglehetősen brutális az időpont kiválasztása. (Bár a szervezőknek erről feltehetően fogalmuk sem volt.) Mivel a szerelvény több napig is vesztegel elindulás előtt, mire a kijelöltek közül mindenkit átszállítanak a vasútállomásra, vannak, akik éjszakánként még visszalopóznak a faluba, hogy a 20 kg-os csomagjukat egy kis élelmiszerrel kiegészítsék, mások pedig elszöknek.

Ebből az időből származhat az a megindító történet, amit Kalász Márton írt meg egyik könyvében. „Nagydorogon (...) a várakozó szerelvényt a rendőrök ugyan figyelik, de a vagonokban levőket s a vagonokhoz közeledőket már senki sem zaklatja. A györkönyi parasztasszonyt közvetlenül indulás előtt fölengedik szállni a családjához anélkül, hogy szerepelne a listán. Addig úgy gondolta, ha nem köteles menni, itthon marad, s őrzi, amit meghagyjak. S próbaképpen megsüt egy kemence kenyeret, áttalics- kázza Gvörkönyről Nagydorogra, föladogat belőle bárkinek, akinek szüksége van rá. Ezt naponta háborítatlanul meg is tehette. S hogy a szerelvény eg\'szer csak indulóban volt, a talicskát eg]' vasutasra bízta, s fölkapaszkodott a vonatra.

36

37

Uo.

KALÁSZ, 1999. 142. p.

356