Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Brunn János: Fejezetek Györköny történetéből (1945-1985)

nem semmisítettek meg. később jól jöttek a háború utáni kitelepítések indoklásához. Ilyen előzmények után jobban érthető a magyarországi németség második világháború alatti magatartásának hivatalos megítélése, kollektív bűnössé tétele, valamint a magyar politika felelősségének elhallgatása a háború után.

A magyarországi németek kitelepítésének előkészítése 1945 tavaszán-nyarán, a földbirtokreform végrehajtásával összefüggésben kezdődött el. A fölosztható területek elégtelensége arra ösztönözte mind a helyi végrehajtó szerveket, mind a kormányzatot, hogy az elkobzás alá eső földterületek nagyságát növeljék. Ezt azonban csak a német nemzetiségű lakossággal szembeni újabb és újabb jogfosztó vagy korlátozó intézkedések alkalmazásával tudták elérni. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány március 17-én kelt 600/1945. ME sz. rendelete indította el azon törvények sorozatát, amelyek a németek kitelepítését eredményezték. Ez a rendelet ,,a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhöz juttatásáról" szól. A II. fejezet 4. §-a rendelkezik a nyilasok, nemzetiszocialisták és egyéb fasiszta vezetők, a Volks- bund-tagok, valamint a háborús bűnösök földbirtokainak elkobzásáról. Az 5. § részletezi a háborús és népellenes bűnös fogalmát. Ide tartozik többek közt az, aki SS-katona volt. és - meglepő módon - az is „aki ismét felvette német hangzású családi nevét". Joggal vetődik fel a kérdés: Vajon mi köze van ez utóbbinak a hazaáruláshoz, a népellenes és háborús bűnökhöz? A 8. § a Községi Földigénylö Bizottságokról rendelkezik, ezek feladata lesz majd, hogy a lakosságot egyenként megvizsgálják nemzethűség szempontjából, és megállapítsák, hogy kinek a földjét kell elvenni. A földreform kapcsán fogalmazta meg Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt főtitkára 1945. április 7-én később elhíresiilt nyilatkozatát, mely szerint „a svábság egy batyuval jött ide. egy batyuval is menjen. Ez a vészjósló mondat azonban már előrevetítette azt a gyanút, hogy a teljes hazai németség sorsa forog kockán. Május 4-én az Ideiglenes Nemzeti Kormány létrehozta a Népgondozó Hivatalt, amelynek legfontosabb feladata „a fasiszta németek kitelepítésének végrehajtása". Május 14-én

4 UNGVÁRY. 73 I -750. p. .TÓTH, 1993. II. p.

5 ZINNER, 2004. 32. p.

346