Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Balogh Attila: Béri Balogh Ádám élete és dunántúli harcai

Heister hadseregével szemben felvenni a küzdelmet. Július közepén a császári fővezér ismét támadásba lendült: 30-án meghódította Sümeget, nem sokkal később Pápát, majd onnan Veszprém alá nyomult. Esterházy Antal egy ideig kerülte a nyílt összecsapást, majd Palotánál csatát vállalt, de súlyos vereségei szenvedett. Ekkor merült fel, mint utolsó reménysugár. Vak Bottyán újabb dunántúli hadjáratának lehetősége. Hellepront János, a simontornyai vár kapitánya is hozzá fordult segítségért elkeseredett hangvételű levelében.272 A dunántúliak segítségkérésük nyomatékosítására követküldést határoztak el. A feladattal Béri Balogh Adámot bízták meg, neki kellett Bottyánt informálnia a dunántúli helyzetről és siettetnie át jöttét a Dunán. Bár Bottyán szívesen vállalkozott volna a feladatra, az ellenség nagy száma miatt nem tudott átkelni a folyón."

Béri Balogh Adám kétszáz dragonyossal augusztus derekán vergődött át a Dunán Bottyán táborába, aki a brigadérost azonnal Rákóczihoz küldte. A fejedelemhez Munkácsra augusztus 22-én érkezett meg, majd beszámolt neki a dunántúliak viszontagságos helyzetéről.' 4 Rákóczi mindössze biztatást tudott adni, de katonai segítséget nem, majd brigadérosát Bercsényihez küldte tovább, akinek megparancsolta: mindaddig tartsa maga mellett, ameddig csak tudja. Nem akarta ugyanis, hogy remény nélkül térjen vissza szülőföldjére. Bár a főgenerális biztatta új hadjáratok terveivel, de azok a hírek, amelyeket Sándor István alhadnagya révén kapott Veszprém és Simontornya ostromáról, és többek között az ö három főhadnagyának labanccá válásáról, nem sok reménnyel kecsegtettek a jövőre nézve." °

Szeptember havában Béri Balogh Adám többször is kísérletet tett a Dunán való átkelésre. A folyó déli szakaszán ez teljességgel reménytelennek tűnt, ezért Bottyán javaslatára a Csallóköztől Esztergomig húzódó szakaszon kísérelte meg a visszatérést. Az ellenség gondos vigyázása miatt azonban sem a maród, sem a kéméndi réven nem tudott átjutni. Csalódottságát és tehetetlen- * 27

A Dunántúlon ekkor már Simontornya volt az egyetlen kuruc kézben lévő vár. (B. A.)

27-! Bánkúti 1969. 148 149. p.

:7J Tóth 1958. 203. p.

Esze 1963. I. sz. 42. p.

307