Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Dr. Dobos Gyula: Tengőd évszázadai

Szolgabírók a siinontornyai, majd dombóvári járásban

Vei its István

1758-1765

Perezel Béla

1874-1876

Nagy András

1765-1769

Eötvös Károly

1876-1877

Sztriha István

1769-1776

Fördős Géza

1877-1879

Frank Ferenc

1776-1792

Kurz Vilmos

1879-1885

Takácy Zsigmond

1792-1811

Jeszenszky László br.

1885-1889

Benyovszky Károly

1812-1826

Rudnyánszky István

1889- 1894

Döiy Gábor

1826-1830

Bajó Pál

1893-1895

Beret/ Mihály

1830 1834

Németh N. János

1894-1895

Szalay György

1834-1849

Görös József

1896-1908

Huszár Pál

1849

Reich (Ray) Oszkár

1908-1916

Szalay György

1849-1852

Szabó Elemér dr.

1916-1919

Radenich Xavér

1852-1854

Szakonyi István

1919-1922

Angyal József

1854-1856

Szalay László

1922-1926

Schicker Ferenc

1858

Nagy Barna dr.

1926-1930

Szluha Ignác

1861

Miklós József

193 1

Forster Alfréd

1864-1869

Laczfy Endre dr.

1932-1935

Varga István

1869-1871

Borsiczky István

1935-1940

Kncfély Ödön

1941-tól

Vármegyei statútumok (szabályrendeletek)

Az ország egészére érvényes törvények és rendeletek alapján minden megyei közigazgatási kérdést nem lehetett tisztázni, ezért a vármegyék területükre vonatkozó érvényességgel szabályrendeleteket. statútumokat alkottak.^ Néhány érdekesebb, jelentősebb megyei döntés a XVIII. század első feléből:

• Már 1700-ban megszületett az a rendelkezés, amely szerint vasár- és ünnepnapokon mezei és szolgai munka nem végezhető. A vétkesre a büntetést a plébános rótta ki.

• Tolna megyében számos helyen foglalkoztak szőlőműveléssel, de az adottságoknak megfelelően különböző minőségű bort állítottak elő. Természetes tehát, hogy a bor árát differenciálták. A szekszárdi borvidéken egy urna (13 liter) bor 40. a többi helyen a „könnyebb" minőség miatt, 30 dénár lehetett a kimérési ár. Aki ennél többet kért, büntetést kellett fizetnie.

TTT Horváth. 1974. 160-169. p.

29