Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Balogh Attila: Béri Balogh Ádám élete és dunántúli harcai

Ádámra kívánja bízni,1"4 aki ezzel fedezi öt a folyó bal partja felől."0

Herberstein a hírek alapján úgy döntött, hogy meglepi Bottyánt Igáinál. Február 10-e körül indult el a Kapós folyóhoz, majd hamarosan kiküldött portyázói hírül hozták, hogy a Kapos- híd mögötti bozótban tíz „zászlónyi” gyalogos vár átkelésükre. Ez az erő, ami valójában csak 300 fő volt, a rácok átkelését nem tudta megakadályozni. Emellett a folyó be is volt fagyva, így máshol is könnyen át lehetett rajta jutni. A hídnál elfogott kuruc tiszttől Bottyán haderejéről is képet kaptak, mely szerint az idős tábornokkal volt Igáinál Balogh Adám, Hellepront János, Séllyey Gergely, Szekeres István, Wolffardt Adám és a kuruccá lett szigetvári kapitány.

A császári parancsnok arra számított, hogy Bottyánt készületlenül fogja találni, így aztán nagy volt a megdöbbenése, amikor február 14-én alkonyaikor, heves hóviharban - az erdőből az igali mezőre kiérve - szemben találta magát Bottyán János harcrendbe felállt seregével.* 110 111 * * A kurucok mégis vereséget szenvedtek, mert a gyalogságot az ellenség visszanyomta és azok menekülése a lovasságot is maga után vonta.11" ,, Inkább oszlott, mint veszett ott (Igáinál) a had, kit tulajdoníthatni a gondatlanságnak: miért kellet annyira széthányni neki a hadat, és oly kevéssel indulni, mert hiszen, ha azon hadakat amelyeket keze alá rendeltem, mind csoportra vette volna, - nem esett volna ez " - írta Bercsényi az esetről.11' Az igali vereség azonban nem jelentett komolyabb bajt a kurucok számára. Bottyán katonaságát gondosan a Sió vize mentén Simontomyától egészen a Balatonig helyezte el (Béri Balogh Adám egységét a Balaton mellé), az ellenség pedig a Sió vizén nem mert átmenni. Szokásos pusztításukat követően kivonultak a Dunántúl területéről.114

10 Tóth 1958. 125. p.

110 Esze 1962. 2. sz. 38. p.

111 Tóth 1958. 125-126. p.

"2 Esze 1962. 2. sz. 38. p.

11' AR I. o. V. 19. (Bercsényi 1706. február 25-én Rákóczinak küldött leveléből.)

114 Esze 1962. 2. sz. 38. Igáit. Tamásit és Pincehelyt is ekkor prédálták fel a rácok. Lásd Papp 2000. 33-35. p.

270