Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Dr. Dobos Gyula: Tengőd évszázadai

nánál nagyobb értéket képviselt, a nyilvános árverés is esak a közigazgatási bizottság jóváhagyásával történhetett.

Közös költségek fedezetét, ha szükséges volt járulékok kivetésével oldották meg, amelyet a tagoknak a megadott határidőig be kellett fizetni. Fontos szerepe volt a 66. paragrafusnak, mely szerint a jogosult gazdák közt felosztandó tűzifát a jogosultaknak a vágásterületen kellett átvenni, az arány szerinti mennyiséget az évenkénti gyűlés a költségvetéssel együtt állapította meg. A kiosztást az elnök, az erdőgazda és a választmány egy-két tagjából álló bizottság a helyszínen végezte. Minden év március 31-ig a failletményeket a birtokosoknak el kellett szállítani. A visszamaradt tűzifát az erdőgazda az utak mellé hordatta, elárvereztette, a befolyt összeget pedig a felmerült szállítási és egyéb költségek levonása után az érdekelt birtokosnak, nyugta ellenében átadta.

Az erdőgyérítést, tehát a ritkítást a járási erdögondnoksag utasítására, az erdőgazda személyes felügyelete mellett, fizetett napszámosokkal kellett teljesíteni. A faanyagot nyiladékokra az erdőgazdák kihordták és árverés útján értékesítették.

Legeltetést, makkoltatást jogosultak csak a járási erdeigondnokság által jóváhagyott ütemtervnek megfelelő területeken, és a gyűlés által megállapított mértékben gyakorolhatták. Az éves gyűlésen a választmány terjesztette elő. hogy a területen kiterjedéséhez képest hány darab marha legeltethető és a jogosultak hány darabot hajthatnak oda ki. Kecskét tiltották az erdőben legeltetni, nem volt szabad éjjel vagy egyenként legeltetést végeztetni. Tiltot209