Tolna Megyei Levéltári Füzetek 13. Tanulmányok (Szekszárd, 2010)

Dr. Dobos Gyula: Tengőd évszázadai

tulya gyufát. A fennmaradó mennyiséget tartalékolták a következő szállítmány érkezéséig. 1919. április 13-án döntöttek arról, hogy az 1918 őszén rekvi- rált gabonakészletet a vármegyei direktórium rendelkezésére bo­csátják. (A rekvirált készlet mennyiségét nem jelezték.) Mivel a község mindennapi életében jelentkező kiadásaira nem folytak be az adók, ezért a vármegyei tanácstól kérelmeztek 10 ezer korona készpénzt a folyó ügyek lebonyolítására. Komoly vitát váltott ki a képviselők között a segédjegyző alkalmazásának kérdése. Végül azonban szótöbbséggel tudomásul vették Lágler Sándor jegyző előterjesztését, hogy a segédjegyzői állást már 1918 őszén meg kellett volna szervezni, amint azt akkor a vármegyei gyűlés jóváhagyta. Rendelkeztek a segédjegyzői feladat ellátására kirendelt kisegítő Horváth Ágoston javadal­mának és lakbérének előre folyósításáról. Azért kellett előre fizet­ni bérét, mert a mindennapi megélhetési cikkek drágák voltak és senki sem hitelezett neki. A jegyzőkönyv szerint egy liter tej 2 ko­ronába, a gabona mázsája 79 koronába került, a különösen hiány­cikknek számító zsír kilójáért, 50-60 koronát is elkértek. Az egyre növekvő drágaság miatt a tanács hozzájárult ahhoz, hogy 1919. január 1-jétől visszamenően felemeljék a községi rendőrök és az éjjeli őrök fizetését (1600 illetve 800 koronára). Ugyanekkor Németh György postaküldönc napidíját 5-ről 8 koro­nára módosították. Nem sok sikerrel foglalkozott a tanács a köz­ségi ellátatlanoknak szükséges zsír előteremtése érdekében az ön­kéntes felajánlások összeírásával. Mivel az ínséges időben a gaz­dák a tej egy részét saját célra visszatartották, akadozott a tejellá­tás is és arról kellett a tanácsnak rendelkezni, hogy az ellátatlanok számára a helyi tejcsarnokban tejet tartsanak vissza. A település mindennapi problémáit növelte a petróleum hi­ánya, ami miatt nemcsak a lakásokban, de a község hivatalos he­lyiségeiben sem tudtak világítani. A községnek szüksége volt fuvarosokra, akikkel a szállítá­sokat megoldhatta. Egy tamási út 80 koronába, felsőiregi, nagybá- bonyi és tabi út 30-30 koronába került. Az állandó fuvarozást bér­be adta Márkus Istvánnak és Gőgös Józsefnek, akik 1919 áprili­sától egy évre a fenti feltételekkel vállalták. 114

Next

/
Thumbnails
Contents