Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Steib György: Sztrilich Lajos

„ Egészségügyi Minisztérium Miniszterhelyettes Budapest, 1963. szeptember 28. Szeretett Lajoskáml Az irántad érzett barátság érthető módon minden alkalmat megragad arra, hogy kifejezésre juttassa irányodban érzett ragaszkodásomat, szeretetemet és nagyrabecsülésemet. Kitüntetésed alkalmából jó egészséget, sok örömet, boldogságot és további sikereket kívánok. Mancinak tiszteletteljes kézcsókom küldöm, Téged barátsággal és szeretettel sokszor ölel: [Vilmon] Gyula" A miniszterhelyettesnek írt válaszából, köszönősoraiból érződik „ keserédes " lelkiállapota: „Büszkék vagyunk ezen második kitüntetésre, büszkék, különösen azért is, mert Vilmon Gyula emberei mindig, mindenkor igyekeztek és igyekeznek megmutatni azt, hogy a magyar egészségügyet becsülettel és tisztességesen kell szolgálni, akár mint községi orvos, akár mint főorvos. Ezt tanultuk, ezt láttuk Tőled is és ezt követjük utolsó erőnkig. Voltak és vannak furkálások, de talán ebben edződünk meg, és ez serkel a további munkához. (...) Istennek hála megvagyunk, egyszer itt, máskor amott fáj valamink, de azért csináljuk a végkimerülésig. " 1963-ban Bácskában járnak feleségével. Vonattal közlekednek, mert Sztrilichnek jogosítványa, saját autója soha nem volt. Édesanyja, testvérei, távolabbi rokonok ez idő tájt gyakran járnak Bonyhádon, hosszabb ideig is itt tartózkodnak. Sztrilichék nagyon jó vendéglátók: orvos kollégák, barátok, egyházi személyek mindig szeretett vendégek. Sztrilichné kitűnő konyhát vezet, süteményben különösen mester. Falusi életmódjukhoz is visszatérnek: az új háznál tyúkokat tartanak. 1964. augusztus 30-án, Sztrilich Károly címzetes föesperest Kecelen plébánosnak iktatják be. A lelki válságokkal küszködő orvos számára megtisztító erejű, lelket simogató, felemelő érzés a szeretett