Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Steib György: Sztrilich Lajos

az öldöklésekről, melyek a levegőben, a földön és a föld alatt folytak le. Szomorúságában, fájdalmában recsegtek-ropogtak a deszkái, és rozsdás csavarjai is sírtak. Majd két napig csend, nagy néma csend volt, nem hallottam semmit. Talán a borzalmas visszaemlékezések némították meg? De nem! Újból elkezdte. Most a második világégésről, a Donkanyarról, a bombázásokról, a tüzekről, a pusztulásokról, a romhalmazokról, a menekülésekről, a földönfutókról regélt, vagy mondta az igaz történelmet... Egyik este aztán, a mesélő, regélő vaságy büszkébben állt a helyén, kihúzta magát és énekelni kezdett. Egy ifjú házaspár került az elkülönített szobácskába és a pót vaságyba. Nem tudom, nem mondta, de úgy sejtem, hogy a pár napi ismerkedés után, a szomorú vaságyból törvényes, víg nászágy lett, és így nőtt meg a már kiselejtezésre ítélt pótágy tekintélye, és vált vidámmá, mert hisz ilyen egy kórházi pótággyal nem igen történhetett meg - és amit csak hónapok múlva tudtunk meg -, hogy ez az ócska vaságy itt lett egy új élet bölcsője. Egy új élet bimbója benne fakadt és fogant meg. Az ifjú pár egészséges távozása után még hónapokig becsülettel teljesítette hivatását ez a vaságy, de a tavasz végén nyugdíjba ment azzal a boldog tudattal, hogy a sok szomorúság, baj, bánat enyhítése, hordozása és viselése mellett, ő is tett valami nagyon nagyot, hisz koporsójából bölcsőjévé vált és segítette és alapozta meg egy fejlődő, szeretetteljes békés és boldog új élet keletkezését. Bonyhád, 1969. évi március hó 30-án. Ugray Lajos emlékére, és a Nagy tanító házaspár születendő gyermekének idejére vonatkozólag. Ami még hátra van Sztrilich Lajos körül fogyni kezd a levegő. A főépülettől messzire, a Perczel Mór utcába kitelepített szemészeti és trachoma osztályától alig „látja" a kórházi folyamatokat. Nem kérdezik, „átnéznek rajta", a perifériára szorul. Súlytalanságát nehezen viseli. Ráadásul a „trachomakórháznak" általa szabott, egykori családias légköre „zajossá vált": „Mindenki irigyel mindenkit, mindenki, mindenki ellen van, és a mézes-mázos szemközti viszony